2021-03-26-péntek

Kedves Újlaki Hívek!

2021. március 26.
5. nagyböjti hét péntek

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 10,31-42

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük:
„Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jó cselekedetért akartok megkövezni engem?”
A zsidók ezt válaszolták:
„Nem a jó cselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.”
Jézus ezt felelte:
„A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: »Káromkodol!« – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.”
Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek:
„János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.”
És sokan hittek Jézusban.

Elmélkedés

„Az Atya énbennem van és én az Atyában.”  (Jn 10,38)

Közeledik a Húsvét, és az Egyház olyan szentírási szakaszokat olvastat fel, amelyek Húsvétkor, Jézus perénél fontos szerepet játszanak. Jézus elítélésénél az egyik legfontosabb kérdés az, hogy Ő kinek tartja magát. Erre kérdez rá Kaifás főpap is: „Te vagy-e az Isten Fia?” (Mt 26,63). Kaifás kérdésének az alapja a mai evangéliumban található, ahol Jézus a következő fontos kinyilatkoztatást adja önmagáról: „Isten Fia”, akit az „Atya szentelt meg”, és „küldött a világba”. Majd kijelenti, hogy „Az Atya énbennem van és én az Atyában.” (Jn 10,38).

A szentírás-magyarázók felhívják a figyelmet arra, hogy Jézusnak ezek a szavai nagy jelentőségűek az Egyház hitvallásának megfogalmazásánál, amely szerint az Fiú egylényegű az Atyával. Jézus nem csupán egy kiváló tulajdonságokkal rendelkező ember, vagy egy Isten által kiválasztott személy, akit Isten egészen különleges isteni tulajdonságokkal látott el, hanem Isten, a Második Isteni Személy, aki öröktől fogva az Atyától születik, és azért jött, hogy Isten belső életében (kegyelmében) részesítsen, bűneinktől megváltson és üdvözítsen minket. Az Atya és a Fiú egysége később az Egyház hitének a legfontosabb teológiai alapja lesz (Gál Ferenc: János evangéliuma, 209. old.)

Mit jelentenek ezek a kijelentések ma a félelemmel küszködő ember számára? A koronavírus terjedése mintha megrendítené az önmagában és a töretlen fejlődésben bízó ember önbizalmát. A válság – ahogy azt korábban is jeleztük – lehetőséget adhat a változásra. Így sokak számára újra érdekessé válhat a Názáreti Jézus személye és üzenete. Az utóbbi időben is több könyvet írtak Róla, de ezek nem mindig keresztény szellemben íródtak és félrevezetők is vannak köztük. Sokszor úgy mutatják be Őt, mint egy igazi hőst, a „szeretet példaképét”, a történelem egyik legkiemelkedőbb egyéniségét, aki jobbá, szebbé akarta tenni a világot. Törekvései azonban nem válhattak valóra, mert a gonoszság erői összefogtak ellene és legyőzték. Emléke, eszméi azonban tovább élnek, és ma is lelkesítik a jóakaratú embereket. Ezekkel az elméletekkel szemben az Egyház hangsúlyozza, hogy Jézus több, mint egy erkölcsi példakép. Ő az Isten Fia, aki által az Atya sorsközösséget vállalt az emberrel. Isten élete így végérvényesen összekapcsolódott az ember életével. Az ember küzdelme nem reménytelen, mert a vele sorsközösséget vállaló Isten Fia megszentelte ezt a küzdelmet. Ez érvényes arra a küzdelemre is, amit a járvány által megsebzett világ gyógyítása érdekében folytat.