2021-03-28-vasárnap

Kedves Újlaki Hívek!

2021. március 28.
Virágvasárnap

Evangélium Szent Márk könyvéből

Mk 14,1-15,47

A főpapok korán reggel tanácsot tartottak a vénekkel, az írástudókkal és az egész főtanáccsal, majd Jézust megkötözve elvezették, és átadták Pilátusnak. Pilátus megkérdezte őt:
„Te vagy a zsidók királya?”
Jézus ezt válaszolta:
„Te mondod.”
A főpapok sok vádat hoztak fel ellene. Pilátus újra megkérdezte:
„Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak téged!”
De Jézus nem válaszolt többé semmit, és Pilátus csodálkozott ezen. Az ünnep alkalmával Pilátus mindig elbocsátott nekik egyet a rabok közül, akit kértek. Volt a börtönben egy Barabás nevű rab. A lázadókkal együtt tartóztatták le, akik egy zendüléskor gyilkosságot követtek el. A tömeg felvonult tehát, és kérte Pilátustól azt, amit mindig megtett nekik. Pilátus megkérdezte:
„Akarjátok-e, hogy a zsidók királyát engedjem szabadon nektek?”
Tudta ugyanis, hogy a főpapok csak irigységből adták őt a kezére. Ám a főpapok felbujtották a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérjék. Pilátus ismét megkérdezte:
„És mit tegyek azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának neveztek?”
Azok ezt kiáltották:
„Feszítsd őt keresztre!”
Pilátus folytatta:
„De hát mi rosszat tett?”
Erre azok még hangosabban kiáltozták:
„Feszítsd őt keresztre”
Ekkor Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, azután átadta nekik, hogy keresztre feszítsék.
A katonák bevezették őt a helytartóság udvarába, és összehívták az egész csapatot. Bíborruhába öltöztették, tövisből font koszorút tettek a fejére, és így köszöntötték:
„Üdvöz légy, zsidók királya!”
A fejét nádszállal verték, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte. Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a bíborruhát, és ráadták saját ruháját. Ezután kivezették, hogy keresztre feszítsék.
Egy arra járó embert, cirenei Simont, Alexander és Rúfusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Így vezették ki arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve.
Mirhával kevert bort adtak inni neki, de ő nem fogadta el. Felfeszítették a keresztre, azután megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson. Három óra volt, amikor keresztre feszítették. Felirat is volt a kereszten, amelyre elítélésének okát írták: A zsidók királya. Vele együtt két rablót is fölfeszítettek, az egyiket jobb felől, a másikat balról. Így beteljesedett az Írás: A gonoszok közé sorolták.
Akik arra jártak, káromolták, a fejüket csóválták, és mondogatták:
„Te, aki lerontod a templomot, és három nap alatt felépíted, szabadítsd meg magadat, szállj le a keresztről!”
Hasonlóképpen gúnyolták őt a főpapok is az írástudókkal együtt:
„Másokat megmentett, de önmagát nem tudja megmenteni? A Messiás, Izrael királya szálljon most le a keresztről, hogy lássuk és higgyünk!”
Azok is gyalázták őt, akiket vele együtt fölfeszítettek.
Amikor hat óra lett, nagy sötétség borult az egész földre, egészen a kilencedik óráig. Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott:
„Élói, Élói, lámmá szábaktáni?”
Ez azt jelenti:
„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
Amikor néhányan az ott állók közül meghallották ezt, így szóltak:
„Íme, Illést hívja.”
Valaki odafutott, ecetbe mártott egy szivacsot, nádszálra tűzte, inni adott neki, és ezt mondta:
„Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt?!”
Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.

(Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.)

Ekkor a templom függönye kettéhasadt, fölülről egészen az aljáig. A százados, aki ott állt Jézus előtt, és látta, hogyan lehelte ki a lelkét, így szólt:
„Ez az ember valóban az Isten Fia volt.”
Asszonyok is álltak ott: távolról figyelték, hogy mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme. Rajtuk kívül voltak ott még többen is, akik vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe.
A készület napja volt, azaz a szombat előtti nap. Amikor beesteledett, jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Pilátus elcsodálkozott, hogy már meghalt. Magához rendelte a századost, és megkérdezte, hogy valóban meghalt-e. Amikor a századostól megtudta ezt, Józsefnek adta a holttestet. Az pedig gyolcsot vásárolt, azután levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, és egy sziklába vájt sírboltba temette. A sír bejárata elé követ hengerített. Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig megfigyelték, hogy hova temette.

Elmélkedés

„Hozsanna Dávid királynak! Áldott, ki az Úr nevében jön!” (Mk 11,9)

Virágvasárnap az Egyház két evangéliumi részt olvastat fel. Az elsőt a szentmise elején, a barkaszenteléskor, a másodikat pedig a szentmisében. Az első Jézus dicsőséges jeruzsálemi bevonulását írja le: Jézust ünneplik, felültetik a szamárcsikóra, sokan vannak, akik ruháikat az útra terítik, mások pálmaágakat törnek, az útra teszik, a nép pedig ezt kiálltja: „Hozsanna Dávid királynak! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban” (Mk 11,9). A másik felolvasott rész a szentmisében a passió, amelyben arról hallunk, hogy Pilátustól a nép Barabás szabadon bocsátását kéri, és amikor az megkérdezi, hogy Jézussal mit csináljon, ezt kiálltja: „Feszítsd őt keresztre!” (Mk 15,14).

A két történetet hallgatva az emberben felmerül a kérdés: Mi játszódhatott le a nép, vagyis az emberek lelkében, hogyan következett be ez a fordulat, hiszen feltehetően sokan lehettek, akik mind a két eseményen jelen voltak. Valószínű, hogy politikai messiást vártak, aki elűzi a rómaiakat és helyreállítja a rendet. Jézus pedig gyengének bizonyult a szemükben. Megbocsátotta a bűnöket ahelyett, hogy megtorolta volna. Lelkük mélyén azt kívánták, hogy Pilátus Jézust bocsássa szabadon, de a bűntől sebzett természetük miatt mégis Barabás szabadon bocsátását kérték. Nem értették, hogy a bűntől való szabadulás fontosabb, mint a politikai szabadság.

Mit üzen számunkra az Egyház? Isten-képiségünkből fakadóan lelkünk mélyén mi is a jóra, a teljességre vágyunk. Egyéni érdekekből, előítéleteinkből, gőgjeinkből származó haragunk, indulataink azonban nagyon sokszor felülírják szívünk vágyait, és olyant mondunk, vagy teszünk, amivel keresztre feszítjük Jézust. A passiót hallgatva gondolkozzunk el azon, hogy Jézus szeretetét újragondolva hogyan tudunk szabadulni ezektől a bűnöktől, hogy tiszta szívvel tudjuk ünnepelni Húsvét ünnepét.