2021-03-30-kedd

Kedves Újlaki Hívek!

2021. március 30.
Nagykedd

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 13,21-33.36-38

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette:
„Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.”
Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták kiről mondta ezt.
A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki:
„Kérdezd meg, kiről beszél?”
Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte:
„Uram, ki az?”
Jézus így felelt:
„Az, akinek a bemártott falatot adom.”
Ezzel bemártotta a falatot a tálba és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belé szállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki:
„Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!”
Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta:
„Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!”
Mások pedig azt gondolták, hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta:
„Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja öt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.”
Erre Simon Péter megkérdezte:
„Uram, hová mégy?”
Jézus így válaszolt:
„Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.”
Péter azonban erősködött:
„Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted,”
Jézus ezt felelte neki:
„Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.

Elmélkedés

„Éjszaka volt.” (Jn 13,30)

János evangélista Jézus utolsó napjait úgy mutatja be, mint egy drámát, amelyben a világosság (szeretet) és a sötétség (bűn) erői megütköznek egymással. A tegnapi evangéliumban arról hallottunk, hogy Lázár testvére, Mária drága olajjal megkeni Jézus lábát, ezzel fejezi ki szeretetét. “A szoba megtelt a kenet illatával” (Jn 12,3) – hallottuk. Ez a kiáradó illat jelzi a világosság (szeretet) jelenlétét. De ugyanakkor megjelenik a sötétség is. Júdás a kenetet drágának tartja. Arra hivatkozik, hogy a szegényeknek kellene adni, közben pedig – az evangélista megjegyzése szerint – azt fájlalja, hogy nem lehet az övé.

A mai evangéliumban a bűn sötétsége tovább erősödik. Júdás kimegy, hogy elárulja Jézust, Jézus pedig megjövendöli Péternek, hogy megtagadja őt (Jn 13,38). A helyzetet így jellemzi János evangélista: “Éjszaka volt.” (Jn 13,30). Ez az éjszaka jelentheti a fizikai sötétséget, de a bűn sötétségét is.

Mi a mai evangélium üzenete számunkra? A világosság és a sötétség harca ma is folytatódik a világban. Jézus a kereszten végérvényesen legyőzte a Sátánt, de a vesztes küzdelme a világ végéig folytatódik. A bűn által megsebzett világ ugyanis nem él a megváltottság tudatában, és mi, vallásos emberek is sebzettek vagyunk. Emiatt hitünk nem hatja át az életünket. Mi a teendőnk? A világban levő sötétséget nehezen tudjuk legyőzni, de a bennünk levő sötétséggel sikeresen meg tudunk küzdeni a “világosság fegyvereivel” (Róm 13,12). Ha ezekkel a kegyelmi fegyverekkel úrrá tudunk lenni belső gyengeségeinken, akkor van esélyünk arra, hogy a környezetünkben levő sötétséget is elűzzük. Az apostol fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a világosság fegyvereibe való öltözés nem csak azt jelenti, hogy erkölcsileg nemesebbé válunk, hanem Urunk Jézus Krisztus „magunkra öltését” jelenti (Róm 13,14), aki belülről átalakít minket.

Nehézséggel küszködő világunkban ez a harc még jobban erősödik. A bennünk és környezetünkben uralkodó feszültség megtérésre, elmélyülésre is indíthat minket, de fel is őrölheti energiánkat, s így felszínessé vagy lázadóvá válhatunk. Az Egyház nagyböjtben arra indít minket, hogy vállaljuk ezt a belső harcot, és akkor van esélyünk arra, hogy a külsőt is sikerrel megvívjuk.