2020-08-30-vasárnap

Kedves Újlaki Hívek!

2020. augusztus 30.
Évközi 22. vasárnap

Evangélium Szent Máté könyvéből

Mt 16,21-27

Abban az időben Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette:
„Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!”
Mire ő Péterhez fordult:
„Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!”
Azután így szólt tanítványaihoz:
„Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint.”

Elmélkedés

„Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen.” (Mt 16,24)

A mai evangéliumi részben Jézus követésének feltételeiről beszél, és ezeket a szavakat mondja: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen” (Mt 16,24). Felmerülhet bennünk a kérdés: Mit jelent az önmegtagadás? Mit jelent az, hogy „vegye föl keresztjét? Úgy tűnhet valaki számára, hogy Jézus azt kívánja tőlünk, „sanyargassuk önmagunkat”, hogy szenvedjünk. De hogyan egyeztethető össze ez Jézus szeretetével?

A mai olvasmányban és az evangéliumban egyaránt megkaphatjuk erre a választ. Az olvasmányban Jeremiás prófétáról hallottunk, aki azt a feladatot kapta, hogy hirdesse, Izrael elhagyta Istenét, ezért most bűnhődnie kell (vö. Jer 20,8). Jeremiás számára ez keresztet jelent, hiszen szereti népét, és szavai miatt a saját testvérei ellenségnek tartják. Mégis vállalja, mert Istentől ezt a feladatot kapta. Tehát azt mondhatjuk, hogy az Ő esetében a kereszthordozás az Istentől kapott küldetést, feladat-teljesítést jelenti. Az evangéliumban pedig arról hallottunk, hogy Jézus megjövendöli szenvedését. „Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból (Mt 16,21). Jézusra tehát szenvedés vár, mégis folytatja útját. Miért? Mert ez a feladata, ezt a küldetést kapta az Atyától (Jakubinyi György: Máté evangéliuma: 196. old.). Jézusnak az Atyától kapott küldetése a kereszthordozás, és erről az útról nem tér el, sőt az őt szerető és ezért őt segíteni akaró Pétert is „Sátánnak” nevezi (vö. Mt 16,23), mert szeretetével keresztezni akarja Isten tervét.

Hogyan lehet ezeket a gondolatokat a mi életünkre alkalmazni? Mi is különféle feladatokat kapunk Istentől. Ezeknek a feladatoknak a végzése nagyok sok örömet jelent számunkra, de nagyon sokszor áldozatokkal jár. Ilyen például a hétköznapi munkánk. A munka az Isten-képiségnek az egyik megnyilvánulási formája. Munkával tudjuk alakítani környezetünket, de ugyanakkor a munka minket is alakít. A munka azonban nagyon sokszor fáradságot jelent. A Teremtés Könyvében olvassuk, hogy Isten így szól Ádámnak „Arcod verítékével eszed kenyeredet” (Ter 3,19). Mivel fiatalok is olvashatják ezt és tanév eleje is van, ezért mondom: önmegtagadást jelenthet a tanulás is. Napról-napra készülni. Olyan tantárgyakkal foglalkozni, amiket kevésbé szeretünk. Vagy másik hétköznapi feladatunk, a szeretet-parancs teljesítése is áldozatot jelent. Könnyű szeretni azokat, akik szimpatikusak számunkra, akikhez vonzódunk. De nagyon nehéz szeretni azokat, akik kevésbé szimpatikusak számunkra, vagy akik ellenségeink. Ezek szeretéséhez áldozatot kell hozni, le kell mondanunk önmagunkról. A szeretet lényege szerint valamilyen értéknek az átadását, vagy önátadást jelent. Ehhez pedig mindig áldozatra van szükség.

Végül egy történetet mondok el arról, hogy egy tanár életében hogyan valósulhat meg a diákok terheinek hordozása, de ez példa lehet minden keresztény ember számára is. Pilinszky János írja: egy osztálykiránduláson az egyik tanár észrevette, hogy egy diákja nehezen tudja követni társait. Túl sok mindent hozott magával. A kezében csomagok lógtak, amelyekbe állandóan belebotlott, és amelyeket állandóan rendezgetett. Először arra gondolt, hogy átveszi tőle holmijának egy részét, hogy gyorsabban tudjon menni. De aztán jó pedagógia érzékkel mégis másképpen döntött. Segített neki, hogy csomagját összehajtogassa, és így az beleférjen hátizsákjába. Így a két keze felszabadult, és könnyebben haladt előre. Tehát nem vette le róla a terhét, keresztjét, hanem segített neki, hogy a keresztet hordozni tudja. Úgy viselkedett, mint a Jóisten. Ő a legtöbb esetben kegyelmével segít, hogy keresztünket viselni tudjuk. Példáját nekünk is követnünk kell.

  

Szeretettel
Ferenc atya


 

Ha más is szeretne levelet kapni, küldjön e-mailt ide: jelentkezes@ujlakitemplom.hu
Szentmiséink: 
https://www.youtube.com/playlist?list=PLF_JNXPr6UpLeRHYjaB9ExnLOdN7SOuGl
Facebook oldalunk:  https://www.facebook.com/groups/1758977171088845/
Újlaki Hangok legfrissebb száma: 
http://www.ujlakitemplom.hu/pdf/202008.pdf
Bankszámlánk:  Budapest-Újlak SB Plébánia,  OTP 11702036-20546803
Plébániánk honlapja: 
www.ujlakitemplom.hu