2022. november 25.
34. évközi hét péntek
Evangélium Szent Lukács könyvéből
Abban az időben Jézus a következő hasonlatot mondta tanítványainak:
„Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ugyanígy ti is, amikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
Bizony, mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.”
Elmélkedés
„Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár.” (Lk 21,29-30)
Jézus korában a vallásos emberek a Jeruzsálemi templom pusztulását a világ végének gondolták. Egy templomuk volt, ahol a frigyládát őrizték, ahol áldozatot mutattak be a bűnökért. Ezért, amikor a rómaiak lerombolták a templomot úgy gondolták, hogy valóban eljött a világ vége. Jézus azonban ezt nem mondja ki, hanem inkább a várakozás fontosságáról beszél. Ehhez egy nagyon szép hasonlatot mond: „Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár.” (Lk 21,29-30)
A Szentírás magyarázok több fontos részletre is felhívják a figyelmet. Az egyik fontos megjegyzés az, hogy Palesztinában a „fügefa” a tavasz jelképévé vált, mert előszőr ez fa a hozott leveleket (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 445). A tavasz képe azonban nem a pusztulást, hanem inkább a készenlétet és a megújulást jelenti. Nem a félelem, hanem a remény jele. A másik ilyen fontos megjegyzés az, hogy a szöveg a világ végét nem az akkor élő nemzedék elmúlásával köti össze, hanem inkább „minden” nemzedék küldetésének beteljesedésével. (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 446). Ezeket figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a Jézus nem a közeli világvégéről beszél, hanem sokkal inkább a készenlét fontosságát hangsúlyozza. Ez megfelel annak, ami Jézus a Máté evangélium tanítása szerint mond: „Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát” (Mt 25,13)
Hogyan lehet az evangélium képét a mi életünkre vonatkoztatni? Mivel tudjuk, hogy Isten biztosan eljön, ezért a mi életünket is át kell, hogy hassa a várakozás. Szavainkban, tetteinkben valamiképpen benne kell feszülnie a bibliai fügefa boldog várakozásának, és a leendő gyümölcs felett érzett örömnek is, hiszen tudjuk, hogy ezekkel az Istennel való végső találkozást készítjük elő. Jézus beszédében végig többes számot használ. Ezzel jelzi, hogy a mi várakozásunk nem egyéni várakozás, hanem egy közösségnek, egy népnek a várakozása. Ez az Isten felé megnyilvánuló várakozó szeretet kell, hogy Isten népét közösségbe egyesítse.