2021-06-01-kedd

2021. június 1.
9. évközi hét, kedd

Evangélium Szent Márk könyvéből

Mk 12,13-17

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították:
„Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?”
Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt:
„Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!”
Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük:
„Kinek a képe és felirata ez?”
Azok ezt felelték:
„A császáré.”
Jézus pedig így folytatta:
„Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!”
Azok igen elcsodálkoztak Jézus feleletén.

Elmélkedés

“Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Mk 12,17)

A mai evangéliumban arról hallunk, hogy Jézust gonosz szándékkal tőrbe akarják csalni, ezért megkérdezik tőle, hogy szabad-e adót fizetni a császárnak: igen vagy nem. Ha azt mondja: igen, szabad – akkor elveszíti a nép előtt a becsületét. A nép ugyanis császárellenes volt. Ha viszont azt mondja: nem – akkor pedig feljelenthetik a császárnál, mivel arra buzdítja a népet, hogy tagadja meg az adófizetést.

Jézus először feltárja a gonosz szándékukat. Ők persze már megkötötték a saját kompromisszumukat, ők fizetnek adót, hiszen ott van a zsebükben a dénár, amin Tiberius császár képe van ezzel a felirattal: “Tiberius Cézár, az isteni Augustus imádatra méltó fia”. Másrészt ezt a pénzt bevitték a templomba is, pedig ez tilos volt (Joachim Gnilka: Márk, 639. old.). Jézus tehát az Ő tőrbe csalásának szándékán túli gonoszságukat is feltárta. Itt tehát Jézus nem az adófizetést ítéli el.

Ezt követően pedig tanítást ad számukra, ami valóban az adófizetésre vonatkozik: “Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Mk 12,17). Ezzel Jézus nem teszi egyenlővé a császárt Istennel, mert a császárnak, ha becsületesen uralkodik, tisztelet jár, Istennek pedig imádat jár. Istent, aki túlcsorduló szeretetével a világot alkotta és fenntartja, aki szeretetből elküldte Fiát, hogy feltárja a kegyelmével elénk siető Atya szeretetét, imádni kell.

Mit jelent Isten imádata a mi életünkben? Az imádás nem csak áhítatot vagy érzelmet jelent, hanem az a teljes odaadásban mutatkozik meg, amikor Istent tekintjük életünk értelmének és céljának. Jó példa erre a mai nap szentjének, Szent Jusztinusz (100-165) vértanúnak az élete. Amikor Rusztikusz, Róma városának a prefektusa felszólította, hogy mutasson be áldozatot a város isteneinek, akkor ő ezt megtagadta és azt mondta, hogy „bálványoknak nem áldozunk” (Imaórák liturgiája III. 1389). Ezért halálra ítélték. Még a tárgyalás során is megvallotta hitét: hisz az Atyában, a világ alkotójában és az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, a világ üdvözítőjében.