2021-06-03-csütörtök

2021. június 3.
9. évközi hét, csütörtök

Evangélium Szent Márk könyvéből

Mk 12,8b-34

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól:
„Melyik az első a parancsok közül?”
Jézus így válaszolt:
„Ez az első: »Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!« A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta:
„Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.”
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte az írástudót:
„Nem jársz messze Isten országától.”
Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.

Elmélkedés

“Melyik az első a parancsok közül?” (Mk 12,28)

A mai Evangéliumban az ún. főparancsról hallunk. Egy írástudó megkérdezi Jézustól, hogy “Melyik az első a parancsok közül?” (Mk 12,28). Jézus pedig két jól ismert parancsot, az Istenre vonatkozó szeretetpancsot (MTörv 6,4) és az emberre vonatkozó szeretetparancsot (Lev 19,18) helyezi egymás mellé. Ezzel jelzi, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól. Nem lehet szeretni úgy Istent, hogy megtagadom a szeretetet embertársammal szemben.

A szentírást magyarázók néhány fontos szempontra hívják fel a figyelmünket. Az egyik az, hogy az Isten iránti szeretet nem csupán érzelem. Istent teljes szívből, lélekből, teljes elméből és teljes erőből szeretni kell. Az elméből és az erőből szavak jelzik, hogy az Isten iránti szeretet kifejezése nagyfokú értelmi megfontolást és akaratot igényel (Joachim Gnilka: Márk 656. old.). Ezek a jellemzők érvényesek az emberszeretetre is. Azt kell tenni, ami a másik javára válik, és ehhez nagyon sokszor komoly akarati elhatározásra, áldozatra van szükség.

Mi az üzenet számunkra? Ahogyan az írástudó is belátta Jézus szavainak az igazságát, mi is elfogadjuk azt. Ám a hétköznapi életünkben az Isten iránti szeretet és az emberek szeretete mégis kettéválik. Sokszor úgy érezzük, hogy ha imádkozunk és templomba járunk, ezzel már kifejeztük Isten iránti szeretetünket. Hajlamosak vagyunk arra, hogy az emberek iránti szeretetet másodlagosnak tartsuk. Pedig Jézus a két parancs elválaszthatatlanságára a végső ítélet elbeszélésénél is utalt. Amit másnak tettünk, azt neki tettük, és ezek a tettek esnek latba az ítéletnél (Mt 25,40).

A mai napon az egyház az ugandai vértanúkra, Lwanga Szent Károlyra (+1886) és vértanútársaira emlékezik, akik tettükkel egyszerre fejezték ki az Isten- és az emberek iránti szeretetüket.