2021-06-02-szerda

2021. június 2.
9. évközi hét, szerda

Evangélium Szent Márk könyvéből

Mk 12,18-27

Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:
„Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!”
Jézus azt felelte nekik:
„Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten:
»Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!«
Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!”

Elmélkedés

“Nem ismeritek az írásokat, sem az Isten hatalmát!” (Mk 12,24)

Történelmi ismereteinkből tudjuk, hogy Jézus korában nem volt egységes kép a feltámadásról. A műveltebb, teológiai szempontból képzettebb farizeusok elfogadták a feltámadást, a papi osztályhoz és a laikus nemességhez tartozó szadduceusok pedig nem. Josephus Flavius szerint “Úgy gondolták, hogy az emberi lélek a testtel együtt elpusztul” (Joachim Gnilka: Márk, 646. old.). A szadduceusok ezért kitalálnak egy történetet, amivel le akarják járatni a feltámadás gondolatát. Egy nőnek, akiknek a földi életben, a törvény előírásai szerint hét férje is volt, a feltámadáskor ki lesz a férje? – kérdezték (Mk 12,18-23).

Jézus válaszában először megmondja tévedésük legsúlyosabb okát: “Nem ismeritek az írásokat, sem az Isten hatalmát!” (Mk 12,24). Jézus nem fejti itt ki tanítását, de tudjuk, hogy Isten, Aki szeretetből teremtette az embert, Aki Fia vére által megváltott minket a kárhozattól, nem engedi, hogy az ember elpusztuljon. Istennek hatalma van arra, hogy megmentsen minket a haláltól. Ez az üzenet. Ezután Jézus az írásokból igazolja a feltámadást. Ezek közül a szadduceusok számára a döntő érv az, amit Isten mond Mózesnek: “Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene” (Kiv 3,6). Isten úgy beszél Ábrahámról, Izsákról és Jákobról mint élőkről, nem mint halottakról.

Az Egyház a kinyilatkozatás alapján abban a hitben él, hogy Istennek hatalma van a halál felett. Erről tanúskodnak a mai nap szentjei, Szent Marcellinusz és Szent Péter vértanúk, akik Diocletianus császár keresztényüldözése idején (304) haltak meg, mert bátran hirdették Krisztust.