2021-06-04-péntek

2021. június 4.
9. évközi hét péntek

Evangélium Szent Márk könyvéből

Mk 12,35-37

Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel:
„Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia? Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz: »Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet.« Ha tehát maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az ő fia?”
A nagy népsokaság szívesen hallgatta Jézust.

Elmélkedés

“Így szól az Úr az én Uramhoz” (Mk 12,36)

Az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus teljes földi élete során mindvégig az volt a fő kérdés, hogy ki is ez a Názáreti Jézus? Sokan voltak, akik egy kiemelkedő személynek gondolták, aki nagy hatással hirdette a szeretet parancsát. Egy alkalommal meg is jegyezték: “ember így még nem beszélt” (Jn 7,46). Mások egy nemzeti hőst láttak benne, aki rendelkezett azokkal a képességekkel, hogy népét megszabadítsa a római fogságból. Voltak, akik csodatevő hatalma miatt követték és látványos tetteket vártak tőle. Ő azonban nem úgy mutatkozott be mint egy népvezér vagy mint egy próféta, hanem úgy mint Isten fia, aki nem azért jött, hogy megváltoztassa a társadalmi rendet, vagy hogy csodákkal orvosolja a testi sebeket, hanem azért, hogy feltárja előttünk Isten Országát és bűneinktől megváltson minket.

A mai evangéliumban Jézus nagy sokaság előtt, az ószövetségi hagyományra hivatkozva igazolja, hogy a Messiás Dávid házából származik, és nagyobb mint Dávid, hiszen Dávid az “Urának” nevezi Őt. (Mk 12,36). Ezért volt fontos az, hogy Jézus is Dávid családjából származott. A Szentírással foglalkozó tudósok felteszik a kérdést: Jézus mikor igazolta azt, hogy valóban Ő a megígért Messiás? Dóka Zoltán református teológus azt írja, hogy Isten, az “Úr”, igazolta Őt a feltámadáskor és ekkor mutatkozik meg isteni hatalma (Dóka Zoltán: Márk evangéliuma, 266. old.). Ezért van jelentősége a pogány százados hitvallásának: “Ez az ember valóban Isten Fia volt” (Mk 15,39), valamint a mennybemenetelnek, ahol “elfoglalta helyét az Isten jobbján” (Mk 16,19). A kiáradó Szentlélek tesz tanúságot róla az üdvösségtörténetben.

Mi az üzenete számunkra a mai evangéliumnak? Jézus ma nem úgy igazolja istenségét, hogy látványos csodákat tesz. A kiáradó Szentlélek a szívünkben tesz tanúságot Róla többféle módon is. Például úgy, hogy felfedezzük, Jézus jelen van életünkben.  Megértjük, hogy Jézus azért engedi meg a kudarcokat, mert figyelmeztetni akar minket. Vagy lelkünk mélyén megérezzük az Ő erejét, amikor kiállunk az igazság mellett.  Vagy úgy, hogy erőt ad ahhoz, hogy gyengeségeinken úrrá tudjunk lenni. A hit megnyitja szemünket arra, hogy felfedezzük: a világban sokan próbálnak uralkodni, de Ő az igazi “Ura” életünknek.