2021-06-05-szombat

2021. június 5.
9. évközi hét, szombat

Evangélium Szent Márk könyvéből

Mk 12,38-44

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek:
„Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.”
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be. Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:
„Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.”

Elmélkedés

“mindent odaadott, amije csak volt” (Mk 12,44)

A kereszténység első századában biztosan felvetődött a kérdés: milyen mértékben, vagy más szóval mennyivel kell támogatni az Egyházat? A mai evangéliumban Jézus utat mutatott azok számára, akik mennyiségben gondolkodtak. Isten nem a mennyiséget nézi, hanem a lelkületet (Gnilka: Márk, 676. old.). A támogatás áldozatot kell, hogy jelentsen az adakozó részéről. Jézus ezeket a szavakat mondja apostolainak: a gazdagok “a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát” (Mk 12,44). A gazdagok számára az adakozás nem jelentett áldozatot, mert a feleslegükből adakoztak, a szegény asszony ezzel szemben mindent odaadott Istennek.

Joachim Gnilka felhívja a figyelmet arra is, hogy az özvegyasszony azzal, hogy mindent odaadott, önmagát is odaadta Istennek. Könyvében egy rabbinikus történetet mond el, amiben ugyanez a gondolat fejeződik ki. A történet szerint a pap kigúnyolt egy asszonyt, aki egy marék lisztet adott adományba. Álmában Isten így szólt hozzá: “Ne becsüld le őt, mert olyan, mintha önmagát áldozta volna fel” (Gnilka: Márk, 675. old.). Ez a gondolat teljesen megfelel az Evangélium üzenetének és az Egyház tanításának. Isten a Fia által mindent odaadott nekünk. Nekünk is arra kell törekednünk, hogy ne csak valamit, hanem önmagunkat ajándékozzuk Istennek.

Ezt az üzenetet kell alkalmazni az emberi cselekedetek értékelésére is. A cselekedetek megítélésénél az értékelés mércéje nem a mennyiség, vagy a látványos eredmény, hanem a lelkület kell, hogy legyen. Fel kell ismernünk és el kell ismernünk azt, ha valaki teljes odaadással érte el azt az eredményt. Továbbá mindent el kell követnünk azért, hogy le tudjuk győzni korlátainkat, hogy a jó lelkület külső cselekedeteinkben is láthatóvá váljon.

Ez a törekvés Szent Bonifác (673-754) életében is megmutatkozott. A még pogány Németországban keresztény közösségeket alapított. Odáig ment az odaadásban, hogy életét adta Jézusért.