2021-06-08-kedd

2021. június 8.
10. évközi hét, kedd
Boldog Sándor István vértanú szalézi szerzetes emléknapja

Evangélium Szent Máté könyvéből

Mt 5,13-16

Jézus így tanított a hegyi beszédben:
„Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”

Elmélkedés

“Ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5,14)

A járvány miatt elbizonytalanodott világunkban sokat beszélünk a tanúságtétel fontosságáról. Az emberben felmerül a kérdés: hogyan tegyünk tanúságot az evangéliumról, hiszen azt tapasztaljuk, hogy az emberek vágyódnak az örömhírre, de kritikusak velünk szemben. A tanúságtételnek nem mindegyik formáját fogadják el. A mai evangéliumban Jézus az emberi tanúságtételt a sóhoz és a világossághoz hasonlítja. Ha ezen elgondolkodunk, több érdekes dolgot fedezhetünk fel. Az egyik az, hogy mind a kettő az élet feltétele. Só és világosság nélkül nincs élet. Az élő szervezetek sót tartalmaznak és kibontakozásukhoz napsugárra, fényre van szükség. A másik az, hogy mind a kettő feltűnés nélkül fejti ki a hatását, de hiányukat rögtön észleljük. Rögtön észrevesszük, ha sótlan az étel. Rögtön észrevesszük, ha elsötétül a terem, pánik tör ki, az emberek menekülni akarnak.

Mi a másik üzenet számunkra? Az, hogy a tanúságtételnek nem bölcselkedőnek kell lennie, hanem az élet adta problémák megoldására kell irányulnia, és jócselekedetben kell kifejeződnie. Az Egyház azt tanítja, hogy a mai embert sokkal jobban érdeklik a cselekvő emberek, a tanúságtevők, mint a próféták (Szent VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi, 41.). Nem beszélni kell arról, hogy adjunk ételt az éhezőnek, hanem szép csendesen oda kell menni hozzá és adnunk kell az ételünkből. “Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged” (Iz 58,7-8). Tehát elsősorban a tetteink világítsanak és ne a szavaink!

A mai napon az Egyház Sándor István (+1953) szalézi szerzetesre emlékezik. Ő mint egyszerű munkásember, nyomdász úgy próbálta hirdetni az örömhírt, hogy hozzá hasonló fiatal munkásgyerekekkel foglalkozott. Egyszerű szavakkal és példájával nevelte őket. A kommunista hatalom veszélyt látott abban, hogy a rendszer alapját adó munkásokkal foglalkozik. Ezért letartóztatták és kivégezték őt. Lelkületére jól jellemző a következő imádság, amit minden nap elmondott a neveltjeivel együtt:

Uram Jézus!
Neked ajánlom fel a mai nap minden imádságát,
munkáját, örömét, csalódását, szenvedését.
Add meg nekem és minden munkás testvéremnek a kegyelmet,
hogy úgy gondolkozzunk, mint te!
Veled imádkozzunk, dolgozzunk és veled éljünk!
Add, hogy teljes szívünkből szeressünk téged,
s mindenütt, minden erővel neked szolgáljunk
Jöjjön el a te országod közénk, a gyárakba, a családokba!
Ismerjenek és szeressenek téged mindenütt és mindenkor!
Ments meg minket a bajtól és a bűntől!
Legyen kegyelmed azokkal, akik veszélyben forognak!
A munkában meghaltak békében nyugodjanak!
Ámen

(Szőke János: Sándor István SDB vértanú 16)