2021-06-09-szerda

2021. június 9.
10. évközi hét, szerda
Szent Efrém diakónus és egyháztanító emléknapja

Evangélium Szent Máté könyvéből

Mt 5,17-19

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy í betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.”

Elmélkedés

“Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt, … hanem tökéletessé tenni. ” (Mt 5,17)

A történelem folyamán sokan töprengtek azon, hogy a Jézus által kinyilatkozatott tanítás erkölcsi értelemben tanít-e újat az ószövetségi erkölcshöz és a természetes ész fényénél felismert etikához képest, és ha igen, akkor a Jézus által tanított keresztény erkölcs érvényteleníti-e vagy pedig éppen megőrzi, de kiteljesíti azokat. A mai evangéliumban Jézus választ ad ezekre a kérdésekre: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt, … hanem tökéletessé tenni. ” (Mt 5,17). A hegyi beszéd további részében pedig a tízparancsolat szempontjából mutatja be, hogy az egyes parancsokra vonatkoztatva ez a tökéletessé tevés mit jelent.

Ebben az elmélkedésben azt nézzük meg, hogy szemléletmódjában mi a törvény kiteljesítése. Jézus egyik legfontosabb üzenete az, hogy a törvény Isten ajándéka. Isten azért adta a törvényt, hogy a bűn által megsebzett, de a lelke mélyén jó és jóra törekvő ember ne tévedjen el, hanem jó úton járjon. Ez azt is maga után vonja, hogy ha valaki ezt az ajándékot tudatosan visszautasítja, akkor ezzel kizárhatja magát Isten Országából. Szent Pál apostol beszél ezekről a lelki halált okozó bűnökről (Gal 5,19-21).

Jézus minden bűnt a főparancs, a szeretet parancsa szempontjából néz. Az emberi cselekedetek válaszok Isten felénk forduló, megelőző szeretetére. Aki megszegi az általa adott parancsokat, az visszautasítja az Ő szeretetét. A parancsokat megszegő ember azonban nemcsak Isten ellen vétkezik, hanem az embertársai ellen is, hiszen az Úr törvényei embertársaink méltóságát és kiteljesedését is védik.

Jézus szeretetparancsa olyan szempontból is teljes, felülmúlhatatlan, hogy önmagát állítja elénk mértéknek. Búcsúbeszédében ezt mondja tanítványainak: “szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket” (Jn 15,12). Ez a szeretet pedig teljes önátadást és odaajándékozást jelent, ami Jézus minden tettét vezérelte, de ami a legteljesebb módon a keresztfán mutatkozott meg számunkra. Ez az áldozat jelenik meg minden szentmisében az oltáron. Ezért tanítja az Egyház, hogy az Eucharisztia a kegyelem elsődleges forrása (II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium 10). Első hallásra Jézus szeretetparancsa megvalósíthatatlannak tűnik számunkra. Ha azonban elfogadjuk Tőle a megváltás által kapott kegyelmi erőt, akkor lehetővé válik számunkra, hogy belső és külső korlátainkat legyőzve egyre jobban meg tudjuk valósítani azt.

A mai napon az Egyház Szír Szent Efrémre emlékezik, aki a maga csendes módján szembeszállt a Jézus istenségét tagadó ariánusokkal, és költészetével, énekeivel dicsőítette Istent. Kortársai a Szentlélek hárfájának nevezték (Szentek élete, 259. old.). Mivel sokan szembefordultak vele, megpróbált elmenekülni a nyilvánosság elől. A legenda szerint ekkor egy angyal az útjába állt, és a következőket idézte a Szentírásból: “Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban” (Mt 5,15). Megértette, hogy a tanúságtétel mindig áldozattal is jár.