2022-11-07-hétfő

2022. november 7.
32. évközi hét hétfő

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 17,1-6

Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz:
„Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő; de jaj annak, aki azokat okozza! Jobb lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is megbotránkoztasson ezek közül a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, fedd meg! De ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, de hétszer fordul hozzád, és azt mondja: »Megbántam«, – bocsáss meg neki!”
Az apostolok kérték az Urat:
„Növeld bennünk a hitet!”
Az Úr így válaszolt:
„Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: «Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben!» – engedelmeskedik nektek.”

Elmélkedés

“Bocsáss meg neki!” (Lk 17,4)

A mai evangéliumi rész egyik legfontosabb üzenete a megbocsátás szükségessége. Jézus azt tanítja, hogy ha napjában hétszer vétkezik is ellenünk a testvérünk és megbánja tettét, akkor hétszer kell neki megbocsátanunk. A Szentírás tudósai szerint a hétszeri megbocsátás azt jelenti, hogy az embernek mindig készen kell állnia a megbocsátásra (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 370. old.).

Jézus tanítását hallva felmerülhet bennünk a kérdés: miért van szükség arra, hogy mindig megbocsássunk másoknak. Néha úgy érezhetjük, hogy a gyakori megbocsátással nem szabunk határt a bűn terjedésének. Ha szigorúbbak lennénk, akkor ezzel jobban visszatartanánk a bűn elkövetőit. Fontos szem előtt tartanunk, Jézus szavai azt jelzik, hogy a bocsánat mindig megkívánja a bánatot az elkövető részéről (Lk 17,3). A másik fontos tapasztalat az, hogy a megbocsátás gyógyulást jelent nemcsak a vétkes, hanem a megbocsátó számára is. A megbocsátani nem tudás ugyanis megzavarja az ember belső békéjét és az Istennel való kapcsolatát is. A megbocsátás a béke és az öröm forrása.

Olofsson Placid bencés atya sokszor hangsúlyozta, hogy a háborút követő szovjet munkatáborban sínylődő rabok úgy tudták megőrizni lelki békéjüket, hogy minden nap találtak olyan kisebb eseményeket, amiért hálát tudtak adni Istennek. Felismerték, hogy minden nyomorúságukban szereti őket Isten. Ennek felismerése adott számukra ahhoz is erőt, hogy meg tudjanak bocsátani azoknak, akik megalázták őket. Így Isten szeretete a megbocsátó szeretet forrásává vált.