2021-12-12-vasárnap

2021. december 12.
Advent 3. vasárnapja

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 3,10-18

Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett, a nép megkérdezte:
„Mit tegyünk?”
„Akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen.”
Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá:
„Mester, mit tegyünk?”
Ezt felelte nekik:
„Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva.”
Megkérdezték őt a katonák is:
„Hát mi mit tegyünk?”
Nekik így felelt:
„Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.”
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk:
„Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben elégesse.”
És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik az üdvösséget.

Elmélkedés

“Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni” (Lk 3,16)

Ádvent harmadik vasárnapja van, az öröm vasárnapja. A mai elmélkedésben próbáljuk közösen átgondolni, hogy mi az öröm, és hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy igazán örülni tudjunk? Erre azért van szükség, mert a tapasztalatunk azt mutatja, hogy néha nehezen tudunk örülni. A hétköznapi gondok, a tanulás, a fárasztó, egyhangú munka kiöli lelkünkből a derűt. Mit tegyünk ilyenkor? Mi adja meg számunkra az örömet?

Ha a ma hallott három szentírási részt átgondoljuk, átelmélkedjük, megkaphatjuk rá a választ. Mind a három szentírási szakaszt nagyon nehéz történelmi- vagy élethelyzetben írták, de a szerzők szavain mégis átsugárzik az öröm.

– Szofóniás próféta a VI. században írta le könyvét, amikor a választott nép nagyon nehéz helyzetben volt. Az északi országrész már elesett (Kr .e. 731), és a déli országrész is veszélyben volt. Jeremiás próféta ebben az időben siratja a várost. Ennek ellenére Szofóniás mégsem fél, szavai inkább reményről, örömről árulkodnak. Ahogyan hallottuk, ezeket írja: “Dalolj, Sion leánya, zengj éneket Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya” (Szof. 3,14). Később ennek okát is megmondja: “Ne félj, Sion! Ne lankadjon kezed! Veled van az Úr, a te Istened, erős Szabadító!” (Szof. 3,16-17). Tehát örömének oka az, hogy Isten vele van, és bízik abban, hogy megmenti őt.

– A szentleckében Szent Pál apostolnak a Filippiekhez írt leveléből olvastunk fel egy szakaszt. A biblikusok azt mondják, hogy Pál a levelet a harmadik útja során, az efezusi fogságban írta (Tarjányi: Újszövetségi alapismeretek, 70. old.), amikor helyhez volt kötve, és amikor a környezetétől függött az élete. Az apostol ebben a nehéz helyzetben mégis így buzdít: “Testvéreim! Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak mondom, örüljetek” (Fil 4,4). Majd az okát is megmondja: örömének forrása itt is ugyanaz, mint Szofóniás esetében: “Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért, hanem minden imádságotokat és könyörgéseiteket terjesszétek az Úr elé” (Fil 4,5-6). Pál Isten közelében békét, örömet érez.

– Végül az evangélium is nagyon nehéz helyzetet ír le. Izrael veszélyben van. A római birodalom katonai erejével ránehezedett a népre. A nép egy része behódolt, a másik azonban fegyveres harcra készült, ami, tudjuk, az evangélium leírásakor már ki is robbant. A nép feszült, tanácstalan és Keresztelő Jánoshoz fordul. A próféta azonban nem esik kétségbe, mert közel van már az Isten küldöttje, aki nem vízzel keresztel, hanem “Szentlélekkel és tűzzel” (Lk 3,16). A Szentlélek úgy hat, hogy átjárja az ember szívét, lelkét. Tehát Lukács szavaiból sem félelem tükröződik, hanem inkább reménység: Isten közel van, meg kell térni.

Ha össze akarjuk foglalni a ma hallott szentírási szakaszok üzenetét és a mi hétköznapi életünkkel akarjuk összekapcsolni, akkor azt kell mondanunk, hogy az örömet nem a külső körülmények határozzák meg, hanem egyedül az, hogy milyen kapcsolatban vagyunk az Istennel. Bármilyen nehéz helyzetben vagyunk is, ha Istent a közelünkben érezzük, vagy ha tudjuk, hogy közeledik felénk, akkor belső örömet érzünk, és ezt a belső örömet és békét nem veheti el tőlünk senki és semmi. Ezért mondjuk azt, hogy bár ádvent a megtérés és a bűnbánat ideje, mégis jellemző rá az öröm, mert Isten közelsége örömet ad.

Végezetül egy történet a szentek életéből, amely példa erre. Egy Alexandriában élő ember meg akarta keresni a sivatagban élő Remete Szent Antalt. Nehéz helyzetben volt azonban, mert nem ismerte őt. Elment tehát Alexandria püspökéhez és megkérte őt, mondja el neki, honnan tudja felismerni a remetét. A püspök azt mondta neki, hogy menjen ki a sivatagba és nézzen a remeték szemébe, s akinek a szemében a legnagyobb örömet látja, az Szent Antal. Ez a kis történet arra sarkall minket, hogy Isten közelében éljünk, és hogy örömünket osszuk meg azokkal, akik hozzánk jönnek. Higgyünk abban, hogy ez az öröm Isten jelenlétének jele lehet mások számára.