2022-01-17-hétfő

2022. január 17.
2. évközi hét hétfő

Evangélium Szent Márk könyvéből

Mk 2,18-22

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle:
„Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?”
Jézus így válaszolt:
„Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És újbort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az újbor új tömlőbe való.”

Elmélkedés

“Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény?” (Mk 2,19)

A mai evangéliumban egy vitabeszédet hallunk, aminek a témája a böjt. Keresztelő János tanítványai Jézushoz mennek és megkérdezik Tőle, hogy a tanítványai miért nem böjtölnek? Jézus válasza: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény”? (Mk 2,19). Az Ő jelenléte ünnep a követői számára, ezért nem kell böjtölniük. Azt is jelzi, hogy jönnek majd idők, amikor szenvedésére, halálára emlékezve böjttel emlékeznek majd Rá.

A Szentírást magyarázók felhívják a figyelmet arra, hogy Jézus jelzi: a vőlegény jelenléte nemcsak ünnepet jelent, hanem egy új korszak kezdetét is. Az „újbor” és az „új szövet” az Újszövetség jelképe (Martos Levente Balázs: Márk evangéliuma, 63. old.). Az óbor is jó, de az újbor tele van energiával. A régi szövet is lehet szép, mégsem új szövetből varrják rá a foltot, mert akkor a folt erősebb, mint a régi anyag.

Mi az üzenet számunkra? A böjt vallásos fogalom. Olyan önmegtagadás, aminek indítéka a szeretet. Jézus szeretetének kell indítani minket arra, hogy böjtöljünk. Ez történik a nagyböjtben, amikor Jézus értünk vállalt szenvedésére emlékezve tesszük ezt. A saját érdekünket szolgáló önmegtagadások tehát nem számítanak böjtnek, sőt sokszor az ember hiúságát is szolgálhatják.

A mai evangéliumban az Egyház Remete Szent Antalra (250-356) emlékezik, aki azért vállalta a böjt különböző formáit, hogy a világ zaja ne zavarja meg Istennel való kapcsolatát. Böjtölése közben közelebb került Istenhez és az emberekhez is. Az Isten kegyelmétől átjárt csöndből kilépve tudott lelki tanácsokat adni azoknak, akik a sivatagban meglátogatták őt.