2022-01-23-vasárnap

2022.  január 23.
Évközi 3. vasárnap, Isten igéjének vasárnapja

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 1-4;4,14-21

Már sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az isteni igének. Most jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanítások, amelyekre oktattak.
Abban az időben Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva:
„Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.”
Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét:
„Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.”

Elmélkedés

“Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám ” (Mt 8,8)

A mai evangéliumban arról hallunk, hogy Jézus megkezdte messiási működését, visszatért városába, Názáretbe és ott a zsinagógában programbeszédet mondott. Ha figyelmesen olvassuk ezt az elbeszélést, felfedezhetjük, hogy van ennek a történetnek egy központi gondolata, súlypontja. Minden mozdulat és szó egy gondolatot, mondatot készít elő, vezet be, és a későbbi történetet is ez a gondolat lendíti tovább. Ez a mondat pedig így hangzik: “Ma beteljesedett az írás, amit az előbb halottatok.” (Lk 4,21). Az ember, amikor ezt a mondatot hallja, önkénytelenül is arra gondol, hogy az „írásnak”, vagyis az ószövetségi iratoknak melyik gondolata teljesedett be, és hogy ebben az összefüggésben mit jelent a “ma” időhatározó szó?

Ha az „írást”, vagyis az ószövetségi iratokat, jövendöléseket olvassuk, felfedezhetjük, hogy azok arról beszélnek, hogy Isten segíti, vezeti a népét, de eljön az az idő, amikor Isten egész közel kerül a népéhez, amikor Isten és az Ő népének élete végérvényesen összefonódik. Ez az idő, a Messiás eljövetele, az üdvösség ideje lesz. A törvény és a próféták ezt az időt készítik elő. A mai olvasmányban Nehemiás könyvében egy megrendítően szép képet kapunk erről az előkészületről (Neh 8,2-10). A babiloni fogság után, amikor a választott nép szinte a nulla ponton volt, előlröl kezdhetett mindent. Ekkor Ezdrás főpap felolvasta az Istentől kapott törvényt. A törvény Isten jelenlétét jelentette számukra. Isten a legnehezebb helyzetben sem hagyja magukra őket, a Törvény ereje segíti őket, hogy küldetésüket teljesítsék.

Ha az Újszövetséget nézzük, felfedezhetjük, hogy az evangélisták az evangéliumok elején rögtön jelzik, hogy Jézus megjelenése üdvösségtörténeti esemény. János evangélista azzal kezdi evangéliumát, hogy az “Ige testté lett” (Jn 1,14), ez azt jelenti, hogy Isten az ember közelébe lépett, sorsa összefonódott az emberrel. Márk evangélista leírása szerint a messiásként fellépő Jézus első szavai, hogy “beteljesedett az idő” (Mk 1,15), az üdvösségre vonatkoznak.. Végül a ma hallott Lukács evangélista szerint is Jézus első szavai az üdvösségre vonatkoznak: “Beteljesedett az írás”. Azt is megtudjuk, hogy az írás beteljesedése üdvösséget hoz, amihez hozzátartozik a testi és a lelki szabadulás. Ez azt jelenti, hogy ahol Isten jelen van, ott a megtört szívek meggyógyulnak, a megfakult, elsötétedett szemek megtisztulnak, a rabságtól megtört testek szabaddá válnak. Tehát az üdvösség, Isten közelsége, testi, lelki megújulást jelent az ember számára. Ez az Ige vasárnapjának egy nagyon fontos üzenete, hiszen Istennek a gyógyító ereje a Szentírásban tárul fel előttünk.

Hogyan lehet ezt a most hallott gondolatmenetet a mi életünkre alkalmazni? Az előbb hallott “ma” időhatározó nem csak arra a napra vonatkozik, amikor Jézus fellépett a jeruzsálemi zsinagógában. Jézus fellépése óta ugyanis egy állandó „mában” élünk. Az üdvösség ideje már nemcsak közeledik, hanem állandóan jelen van. És ott, ahol emberek hitelesen követik Jézust, ott az üdvösségnek, a testi-lelki megújulásnak jelei is megmutatkoznak. Egy példát említek erről a „mában” megvalósuló örök időről Jónéhány évvel ezelőtt az egyik végzős patrónás osztállyal Erdélyben voltunk. Ott az egyik szociális nővér mesélte, hogy a napnak majdnem a 24 órájában AIDS-szel fertőzött beteg gyerekekkel foglalkozik. A világ kizárta magából őket, az emberek félnek tőlük, mégis boldogok. Boldogok, mert úgy érzik, hogy Isten jelen van közöttük. A nővér ugyanis egész nap velük van, játszik velük és Istenről beszél nekik. Isten közelsége, a „mában” jelenlévő üdvösség boldoggá teszi őket.

Isten igéjének vasárnapján imádkozzunk azért, hogy mindannyian felismerjük: beteljesedett az „írás”, beteljesedett az „idő”. Isten itt van közöttünk. De jelenléte akkor válik nyilvánvalóvá a világ számára, akkor fognak a megtört szívek meggyógyulni, akkor lesznek az emberek boldogok, ha mi Isten igéjét befogadva a Tőle kapott szeretetet továbbadjuk nekik.