2022-01-26-szerda

2022. január 26.
3. évközi hét szerda, Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök emléknapja

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 10,1-9

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk:
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldetek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut, az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok:
»Békesség e háznak!«
Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek:
»Elérkezett hozzátok az Isten országa!«”

Elmélkedés

„elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott” (Lk 10,1)

Szent Timóteus és Szent Titusz ünnepén az Egyház a hetvenkét tanítvány misszióba küldésének eseményét olvassa fel. A történet szerint Jézus kettesével küldi őket. Előírja számukra, hogy a küldetést szegényen végezzék. Ha egy házba belépnek, kívánjanak békét a ház lakóinak, fogadják el az ételt, gyógyítsák meg a betegeket és hirdessék: “Elérkezett hozzátok az Isten országa!” (Lk 10,9).

Az evangéliumnak több olyan részlete van, amire a Szentírás magyarázói kitérnek, s amelyek fontosak lehetnek számunkra is. Fontos lehet a tanítványok száma. A Teremtéstörténet görög szövegében hetvenkét nép szerepel (Ter 10) (Ortensio da Spinetoli: Lukács, 539. old.) A küldöttek száma tehát azt jelzi, hogy a misszió egyetemes, minden néphez szól. A kettesével való küldés megfelel az ószövetségi jognak: két vagy három tanú kell ahhoz, hogy valakinek szavai hitelt érdemlőek legyenek (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 249. old.). A béke hirdetése és átadása nem csak egy jó érzést jelent, hanem magát az üdvösséget (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 250. old.). Az üdvösség megvalósulásával kapcsolatos Isten Országának közelsége is, amely az Evangélium központi üzenete (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 363. old.).

Van ennek a szövegnek egy olyan részlete, amire korábban nem hívták fel a figyelmet. Jézus nem csak azért küldi őket “kettesével”, mert ez törvényileg elő van írva, hanem azért is, mert az evangéliumot egy közösségre bízza. Az őket befogadó emberek nem csak a szavaikra fognak figyelni, hanem arra is, hogy aszerint élnek-e, amit hirdetnek. Ha ők nem csak beszélnek a békéről, hanem békében és szeretetben élnek egymással, akkor az életük önmagában már igehirdetés. Nem is kell beszélniük a békéről, mert kisugárzik belőlük. A mai világban ennek az értelmezésnek fontos jelentősége van, hiszen az emberek kritikusak minden eszmével szemben. Az életből indulnak ki, és úgy fogadják el az eszméket. A keresztény embereknek úgy kell élniük, hogy Isten békéjét közvetítsék az emberek felé.

A mai napon az Egyház Szent Timóteusra és Szent Tituszra emlékezik, akik Szent Pál apostol tanítványai voltak. Pál apostolnak a hozzájuk írt levelei arról tanúskodnak, hogy nem csak hirdették Isten békéjét, hanem azt élték is. Ez tükröződik Szent Pál apostolnak a Timóteushoz írt második levelében, amelyben arról ír, hogy imáiban mindig megemlékezik róla és a vele való találkozás mindig örömet jelent számára. A találkozásból fakadó öröm a béke jele a világ számára.