2022. január 26.
3. évközi hét szerda, Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök emléknapja
Evangélium Szent Lukács könyvéből
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk:
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldetek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut, az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok:
»Békesség e háznak!«
Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek:
»Elérkezett hozzátok az Isten országa!«”
Elmélkedés
„elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott” (Lk 10,1)
Szent Timóteus és Szent Titusz ünnepén az Egyház a hetvenkét tanítvány misszióba küldésének eseményét olvassa fel. A történet szerint Jézus kettesével küldi őket. Előírja számukra, hogy a küldetést szegényen végezzék. Ha egy házba belépnek, kívánjanak békét a ház lakóinak, fogadják el az ételt, gyógyítsák meg a betegeket és hirdessék: “Elérkezett hozzátok az Isten országa!” (Lk 10,9).
Az evangéliumnak több olyan részlete van, amire a Szentírás magyarázói kitérnek, s amelyek fontosak lehetnek számunkra is. Fontos lehet a tanítványok száma. A Teremtéstörténet görög szövegében hetvenkét nép szerepel (Ter 10) (Ortensio da Spinetoli: Lukács, 539. old.) A küldöttek száma tehát azt jelzi, hogy a misszió egyetemes, minden néphez szól. A kettesével való küldés megfelel az ószövetségi jognak: két vagy három tanú kell ahhoz, hogy valakinek szavai hitelt érdemlőek legyenek (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 249. old.). A béke hirdetése és átadása nem csak egy jó érzést jelent, hanem magát az üdvösséget (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 250. old.). Az üdvösség megvalósulásával kapcsolatos Isten Országának közelsége is, amely az Evangélium központi üzenete (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 363. old.).
Van ennek a szövegnek egy olyan részlete, amire korábban nem hívták fel a figyelmet. Jézus nem csak azért küldi őket “kettesével”, mert ez törvényileg elő van írva, hanem azért is, mert az evangéliumot egy közösségre bízza. Az őket befogadó emberek nem csak a szavaikra fognak figyelni, hanem arra is, hogy aszerint élnek-e, amit hirdetnek. Ha ők nem csak beszélnek a békéről, hanem békében és szeretetben élnek egymással, akkor az életük önmagában már igehirdetés. Nem is kell beszélniük a békéről, mert kisugárzik belőlük. A mai világban ennek az értelmezésnek fontos jelentősége van, hiszen az emberek kritikusak minden eszmével szemben. Az életből indulnak ki, és úgy fogadják el az eszméket. A keresztény embereknek úgy kell élniük, hogy Isten békéjét közvetítsék az emberek felé.
A mai napon az Egyház Szent Timóteusra és Szent Tituszra emlékezik, akik Szent Pál apostol tanítványai voltak. Pál apostolnak a hozzájuk írt levelei arról tanúskodnak, hogy nem csak hirdették Isten békéjét, hanem azt élték is. Ez tükröződik Szent Pál apostolnak a Timóteushoz írt második levelében, amelyben arról ír, hogy imáiban mindig megemlékezik róla és a vele való találkozás mindig örömet jelent számára. A találkozásból fakadó öröm a béke jele a világ számára.