2022-04-20-szerda

2022. április 20.
Szerda húsvét nyolcadában

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 24,13-35

Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. Megszólította őket:
,,Miről beszélgettek egymással útközben?’’
Ők szomorúan megálltak. Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte:
,,Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?’’
Ő megkérdezte tőlük:
,,Micsoda?’’
Azt felelték:
,,A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. A főpapok és a főembereink azonban halálos ítéletre adták, és megfeszítették őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.’’
Erre ő azt mondta nekik:
,,Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?’’
És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták:
,,Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!’’
Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz:
,,Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?’’
Még abban az órában útrakeltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Azok elmondták:
,,Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!’’
Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.

Elmélkedések a napi Evangéliumról

“hozzájuk szegődött” (Lk  24,15)

Az utóbbi időben nagyon sok cikk, videó jelent meg az Istennel való találkozásról. Ezeknek a cikkeknek az egyik közös jellemzője az, hogy a szerzők vallomást tesznek arról, hogy mikor találkoztak Istennel, felismerték, hogy Isten már korábban is velük volt, mellettük állt, szólt hozzájuk, tehát Isten volt a kezdeményező, de ők ezt nem vették észre. Az igazi élményt nem Isten megtalálása, hanem felfedezése jelentette számukra.

A mai evangéliumnak, azt hiszem, ugyanez az üzenete. Lukács evangélista arról ír, hogy Jézus halála után két tanítványa kiábrándultan hagyja el Jeruzsálemet. Az úton valaki melléjük szegődik (Lk 24,15), magyarázza a Megváltóról szóló jövendöléseket, majd velük együtt vacsorázik. A tanítványok a beszélgetés után, a kenyér megtörése közben ismerik fel, hogy Jézus az, akivel találkoztak. A Szentírás szavai szerint “ekkor megnyílt a szemük” (Lk 24,31). Ekkor élik át lelkesen, hogy Jézus közelsége mennyire lángra lobbantotta a szívüket (Lk 24,32).

Hogyan lehet ezt a történetet a mi hétköznapi életünkre alkalmazni? Egyrészt ehhez ad egy nagyon szép gondolatatot Nagy Szent Gergely pápa, amikor azt mondja, hogy a tanítványok azért ismerték fel Jézust, mert mint vándort befogadták. Jézus ma is akar találkozni velünk, ma is mellénk lép. Nem a feltámadt testében, mint kétezer évvel ezelőtt, hanem akár egy “vándor ember” alakjában. Ha képes vagyok arra, hogy egy ilyen emberben az Isten-képiséget felfedezzem, akkor hasonló élményben lesz részem, mint a tanítványoknak: Jézus közelsége, Isten közelsége örömmel tölti el a szívemet.

Másrészt Jézus példája nyomán mi is próbáljunk lelkileg “mások mellé szegődni”, beszélni az értünk kereszthalált halt és feltámadt Jézus Krisztusról. Járványos, nehéz időket élünk. Higgyünk abban, hogy beszélgetésünk a másik számára a feltámadt Üdvözítőnkkel való találkozást jelentheti.