2022-05-01-vasárnap

2022. május 1.
Húsvét 3. vasárnapja

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 21,1-19

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk:
„Megyek halászni.”
„Mi is veled megyünk” – felelték.
Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket:
„Fiaim, nincs valami ennivalótok?”
„Nincs” – felelték.
Erre azt mondta nekik:
„Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.”
Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez:
„Az Úr az!”
Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik:
„Hozzatok a halból, amit most fogtatok.”
Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket:
„Gyertek, egyetek!”
A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik, Ugyanígy halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik. Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől:
„Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?”
Péter így szólt:
„Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.”
Erre Jézus azt mondta neki:
„Legeltesd bárányaimat!”
Aztán újra megkérdezte tőle:
„Simon, János fia, szeretsz te engem?”
Ő azt felelte:
„Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!”
Erre azt mondta neki:
„Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle:
„Simon, János fia, szeretsz engem?”
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta:
„Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!”
Jézus pedig ismét ezt mondta:
„Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.”
Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután hozzátette:
„Kövess engem!”

Elmélkedés

“Vessétek ki a hálót” (Jn 21,6)

A mai evangéliumban a csodálatos halfogás történetét hallhattuk. Ha valaki ezt a történetet először olvassa, néhány meglepő, érthetetlen részletet talál. Az első ilyen meglepő dolog az, hogy hét halász kimegy egy tóra halászni, ahol köztudottan sok hal van, és nem fog semmit. Ez egy magányos horgásznál talán elképzelhető, de halászoknál szinte lehetetlen. A másik meglepő részlet az, hogy bár nem ismerik fel Jézust, mégis az első szóra újra kivetik a hálót. Végül a legérdekesebb részlet az, hogy pontosan megszámlálták a halak számát, és erre János evangélista, amikor az evangéliumát leírta, pontosan emlékezett. Hogyan adhatjuk meg ezekre a kérdésekre a választ?

A Szentírással foglalkozó tudósok azt mondják, hogy János evangélista, amikor jóval később leírta ezt a történetet, korának a problémájára is választ akart adni. A századfordulón, tehát hetven évvel Jézus halála után az embereket a misszió, az Evangélium hirdetése és az erősödő Egyház érdekelte. Mit kell tenni ahhoz, hogy az Evangélium terjedjen?  Kik tartoznak az Egyházhoz? Az Egyházhoz tartoznak-e a távoli pogány népek fiai, akik talán soha nem hallottak az ószövetségi kinyilatkoztatásról, a pátriárkákról, a prófétákról, de akik érdeklődnek az Evangélium iránt? János apostol ezekre a kérdésekre akar válaszolni.

Az üres háló és a Jézus szavára kivetett, majd teli háló azt jelenti, hogy a halászat sikere nem a mi erőfeszítésünktől függ, hanem egyedül Jézustól. Ha saját erőből akarják csinálni, akkor biztos, hogy nem fog sikerülni, ha azonban Jézus szavára teszik, akkor biztos a siker. A 153 hal pedig azt jelenti, hogy a hálóba, vagyis az Egyházba, minden nép belefér, nem kell félni attól, hogy a háló szétszakad. Szent Jeromos szerint ebben a korban Galileában a halászok 153 féle halat ismertek (Farkasfalvy Dénes: Testté vált Szó 3, 176. old.). Nem kell tehát félteni az Egyházat a különféle népektől. Az Egyház képes arra, hogy minden népet befogjon, a hálót nem vékony szálból, hanem kegyelemből fonták.

Valaki mondhatná, hogy jó, ez volt az üzenete ennek az evangéliumi résznek az első század végén, de vajon mi az üzenete ma, a második évezred végén? A helyzet sok mindenben hasonlít az akkorihoz. Úgy tűnik, hogy az emberhalászás, a misszió ma sem megy könnyen. Kevés a hal a hálóban, és vannak szabadúszók is, akik ugyan már benne voltak a hálóban, de aztán mégis kikerültek onnan. Mit kell tennünk?

Az is kérdés, hogy kik tartoznak az Egyházhoz? Például az Egyházhoz tartoznak-e azok az emberek, akik alapjában véve nem rosszak, de gyengék és botladozva járják az útjukat? Bűnöket követnek el, nehezen tudnak ellenállni a világ csábításainak, a pénznek, a hatalomnak, vagy más világi kísértéseknek. A mai evangélium eligazítást adhat számunkra ezekben a kérdésékben is. Az emberhalászat sikere nemcsak tőlünk függ. A mi feladatunk az, hogy kivessük a hálót, más szóval, hogy tanúságot tegyünk szavaink segítségével és tetteinkkel. A siker az elsősorban nem tőlünk függ. A másik kérdésre a válasz pedig az, hogy az Egyházhoz nemcsak a szentek tartoznak, hanem azok is, akik segítséget várnak az Egyháztól, hogy megtisztuljanak. Az Egyház ezektől a segítséget nem tagadhatja meg, hiszen a küldetése megfelel Jézus küldetésének, aki azért jött, hogy szeretetével felemelje az embert.

Imádkozzunk azért a mai napon, hogy ennek a nagyon nehéz feladatnak meg tudjunk felelni. Legyünk mi is a szeretet misszionáriusai, küldöttjei! Szavaink által hirdessük az Evangéliumot: Isten szeret minket. Ugyanakkor forduljunk nagy szeretettel azok felé, akik támogatást, segítséget várnak tőlünk. Ha ezeket megtesszük, akkor megvan a remény arra, hogy a kivetett háló, az Egyház, hívekben újra gazdagodni fog.