2022-05-02-hétfő

2022. május 2.
Húsvét 3. hét hétfő

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 6,22-29

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle:

“Mester, mikor jöttél ide?”
„Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, őt ugyanis az Atya igazolta.”
Erre megkérdezték tőle:
“Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”
„Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”

Elmélkedés a napi Evangéliumról

“higgyetek abban, akit küldött” (Jn 6,29)

A mai evangéliumban arról hallottunk, hogy a csodálatos kenyérszaporítást követően a fellelkesült tömeg Jézus után indul és  követik őt Kafarnaumba. Jézus ezt a feléje irányuló népszerűséget kihasználva figyelmüket a kiosztott földi kenyérről arra a kenyérre irányítja, amely megmarad az örök életre.  A fellelkesült emberek ekkor megkérdezik Tőle: “Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?” (Jn 6,28).  Jézus pedig így válaszol: “higgyetek abban, akit küldött” (Jn 6,29).

Első hallásra nincs semmi különös Jézus válaszában, abban, hogy Istenben kell hinnünk. A Hiszekegyet is így kezdjük: “Hiszek az Egy Istenben“. Megszoktuk, hogy azt mondjuk, hiszünk Istenben: az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. Pedig emberi kapcsolatainkban ezt a “-ben” ragot nem használjuka a hinni ige mellett. Azt mondjuk: “hiszek neki”, “hiszem, hogy igazat mond”, … stb. Az Istenben való hit azonban mást jelent. Azt jelenti, hogy odaadom magam Neki, hogy megpróbálom úgy látni az életet, ahogy Ő látja. SZENT PÁL apostol ezért írja a Filippiekhez írt levelében: “Ugyanaz az érzület legyen bennetek, ami Jézusban volt”. (Fil 2,5)

SZENT ÁGOSTON ehhez még azt is hozzáteszi, hogy a Jézusban való élet során nem válaszható el egymástól a hit és a cselekedet. “A hit maga a cselekedet” (Benedikt Schwank: János, 251. old.). Ezt úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy ha valaki úgy hisz, hogy benne az érzület ugyanaz, mint Jézusban, akkor a cselekedetei is hasonlóak lesznek.

A tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon nehéz úgy átadni önmagunkat Jézusnak, hogy az Ő cselekedetei valósuljanak meg bennünk. Nehezen alakul ki bennünk az “érzület”. Elsősorban talán azért, mert félünk a szenvedéstől és a szenvedőktől. Ha lehet, elkerüljük őket. A vírustól szenvedő világunk többek közt ráébreszt minket arra, hogy a szenvedést nem lehet kiiktatni a világunkból. Ha valóban segíteni akarunk a másiknak, akkor nem szabad kívülről nézni az életét, hanem együttérezni kell vele, hogy megértve őt, azt tudjuk mondani neki, ami valóban a javát szolgálja.