2022-05-08-vasárnap

2022. május 8.
Húsvét 4. vasárnapja, Hivatások vasárnapja

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 10,27-30

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak:
„Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.”

Elmélkedés

“Örök életet adok nekik” (Jn 3,27)

Ahogyan a bevezetőben hallottuk, ma a hivatások vasárnapja van. Ezen az ünnepen próbáljunk elmélkedni azon, hogy milyen közös jellemzői vannak az Istentől kapott hívásoknak, hivatásoknak? Ezt úgy tegyük meg, hogy állítsuk egymás mellé a papi hivatást és az édesanyai hivatást, hiszen az elmúlt vasárnap anyák napja volt.

Ha a mai evangéliumot tüzetesebben átolvassuk, egy érdekes részlelet fedezhetünk fel, ami minden hivatás jellemzője. Jézus azt mondja, hogy: „örök életet adok nekik” (Jn 10,28). Jézus esetében ez az örök élet az üdvösséget jelenti. Ez lehet az egyik fontos jellemző, amit a szerzetes és az édesanya életére is vonatkoztathatunk. A papnak az a legfontosabb feladata, hogy örök életre vezesse az embereket. A pap ezt úgy valósítja meg, hogy előbb Jézusnak adja önmagát, aki a szeretetével és kegyelmével átalakítja őt, így képessé válik arra, hogy másokat az örök életre vezessen. Ha a pap csak önmagát adná, akkor az emberek könnyen megunnák, kiábrándulnának belőle. Ha viszont Jézust adja, akkor abban mindig van valami új, mert Jézust nem lehet soha teljesen megismerni, Jézussal nem lehet betelni. A keresztény hivatásnál, a világiak esetében ugyanez a helyzet. Az édesanyának is az a feladata, hogy az örök életre vezesse a gyermekeit. Ezt úgy valósíthatja meg, hogy megtanítja a gyermekét keresztet vetni, imádkozni és beszél azokról a kegyelmi tapasztalatokról, amiket élete során átélt. Ezek az emlékek belevésődnek az ember lelkébe, támaszt adnak később a nehéz helyzetekben. Egy gyermekkori imádság végigkísérheti az embert egész életében.

Minden hivatás másik fontos jellemzője az ajándék jelleg. Nem természetes, nem lehet kikövetelni. Istentől jön. Ajándék. Ez igaz a papi szerzetesi hivatásra és az édesanyai hivatásra is. Amikor egy pap hivatást kap, akkor ezzel együtt feladatot, küldetést, híveket is kap ajándékba. Mások számára pedig ajándékká válik. Szent II. János Pál pápa sokszor hivatkozott az ajándék jellegre. Első levelében, amit a papsághoz írt, már erre hivatkozott. A saját hivatásáról szóló könyvnek is ezt a címet adta: „Ajándék és titok.” Az édesanyai hivatás nemcsak azt jelenti, hogy valaki gyermeket szül, hanem azt is jelenti, hogy valaki azt a gyermeket nem a saját birtokának tekinti, hanem egy ajándéknak, amelyet fel kell nevelnie, gazdagítania kell, akiért ő felelős, akit majd át kell adnia másnak. Szépen fejezi ki ezt a gondolatot az esküvői szertartás, amikor a szülők a gyermeküket az oltárhoz kísérik és ott átadják a leendő házastársuknak, ezzel utalva arra, hogy ők is tekintsék egymást Isten ajándékának.

Végül még egy jellemzőre szeretném felhívni a figyelmet, ami a két hivatásban közös. Ez pedig az öröm. Az öröm már nem forrás, hanem inkább következmény. Abból fakad, hogy valaki ajándékba kapott valamit Istentől, hogy valakinek valami a legfontosabb. Az igazi hivatást mindig az örömről lehet felismerni. Egyszer olvastam valahol, hogy az egyik egyiptomi ember találkozni akart Remete Szent Pállal és megkérdezte a lelkivezetőjét, hogy a pusztában miről fogja őt felismerni. Az azt mondta neki, hogy nézzen a remeték szemébe, s amelyikből a legnagyobb öröm árad, az lesz Szent Antal. Ugyanez az öröm ragyog fel egy édesanya arcán is, amikor gyermekét kezébe veszi és beszélget vele.

Hivatások vasárnapja van. Imádkozzunk azért, hogy egyre többen ismerjék fel a hivatásukat, és hogy hivatásukat ajándéknak tekintsék és éljék át a megajándékozottság örömét.