2022-05-12-csütörtök

2022. május 12.
Húsvét 4. hét csütörtök

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 13,16-20

Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk:
„Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem. Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”

Elmélkedés

“Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek.” (Jn 13,17)

Ha János apostol evangéliumában az utolsó vacsora történetét olvassunk, feltűnik számunkra, hogy ő nem ír az Eucharisztia megalapításáról. Az apostol először beszámol a lábmosás történetéről, utána pedig a befogadó szeretet fontosságáról szól: „Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem” (Jn 13,20). Az evangéliumot olvasva felmerülhet bennünk: Jézus miért hagyta ki az Eucharisztia megalapításának történetét és annak leírása után miért mondja: „Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek” (Jn 13,17).

A Szentírás-magyarázók szerint János apostol Jézus szeretetének egy másféle megnyilvánulására hívja fel a figyelmet. Ez pedig a szolgáló szeretet fontossága. Az Eucharisztia alapítása inkább az áldozatos szeretet hangsúlyozza. Jézus nyomatékkal mondja: „Ez az én testem, melyet értetek adok” (Lk 22,19) és „Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amelyet értetek ontok” (Lk 22,20). A lábmosás története pedig inkább a szolgáló szeretetet fejezi ki. A Szentírás-magyarázók leírják, hogy abban az időben a szeretetnek egy nagyon szép megnyilvánulása volt az, hogy a távolabbról érkezett vendégnek a házigazda megmosta a lábát. Ezzel felfrissítette őt, de jelezte azt is, hogy a szolgálatára áll.

Mi az üzenet számunkra? Lényeges, hogy a mi életünkben is legyenek elhatározások az áldozathozatalra vonatkozóan, de az is nagyon fontos, hogy ezt a döntést kisebb figyelmes cselekedetekkel ki is tudjuk fejezni. Lényeges például elhatároznunk azt, hogy segíteni fogunk. De az is nagyon fontos, hogy ezt az elhatározást apróbb figyelmes tettekkel ki is tudjuk fejezni. Megigazítjuk a beteg feje alatt a párnát. Észrevesszük, ha nehezebb éjszakája volt. Egy szál virágot teszünk az asztalára. Ezek azok az apróbb jelek, amelyek jelzik neki, hogy fontos mások számára.

Az áldozatos és szolgáló szeretet kifejezésére jó példa a mai nap szentje, Szent Pongrác (+305). Ez az árva 14 éves fiú, amikor megtért, vállalta, hogy a hitét megvallja a császár előtt, aki hite megvallásáért kivégeztette őt. Pongrácnak ebben a tettében áldozatos szeretete fejeződött ki. Ugyanakkor a szüleitől örökölt birtokon nagy szeretettel fordult a szolgák felé (Szentek élete, 287.old.). A szolgák számára a szolgáló szeretet kifejezése ugyanolyan fontos volt, mint a vértanúi lett. A mi életünkben is fontos az, hogy tudjunk nagy elhatározásokat tenni, de az is nagyon fontos, hogy a szolgáló szeretet apróbb eseményeiben szeretetünket ki is tudjuk fejezni.