2022-05-22-vasárnap

2022. május 22.
Húsvét 6. vasárnapja

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 14,23-29

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak:
„Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.”

Elmélkedés

“Aki szeret engem, megtartja tanításomat” (Jn 14,23)

Ahogyan a szentmise bevezetőjében mondtuk, ma a tömegtájékoztató eszközök világnapja van. Ezen a napon az Egyház felhívja a figyelmet arra, hogy a tömegtájékoztatás, vagy ahogyan szoktuk mondani: a média világhatalommá vált, és ezért nagyon fontos, hogy az igazságot közvetítse, ne tévessze meg az embereket. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a hírek például általában a rossz dolgokról számolnak be, amikor gyilkosságok, rablások, botrányok történnek. Az igazán fontos eseményekről pedig nem adnak hírt. Ezeket látva felmerülhet bennünk a kérdés: nekünk, keresztény embereknek mit kell tennünk, mit adjunk tovább. Az evangéliumnak van egy olyan mondata, ami választ adhat a kérdésünkre: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat” (Jn 14,23). Tehát ismerni kell Jézust, szeretni kell Jézust és az ő tanítását kell továbbadni. Ha nem ezt tesszük, akkor lehet, hogy érdekeseket és szépeket mondunk, de nem fogja megérinteni az emberek szívét. Ferenc pápa erre a mai vasárnapra egy levelet adott ki, amely ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik. Azt írja, hogy Jézus megismerésének és az örömhír megismerésének az egyik legfontosabb feltétele, hogy eleget halljunk Jézusról. Valóban, ha valaki nem „hallgatja” Jézust, akkor nem is ismeri meg őt.

Ennek az egyik legszebb példája az, amikor Jézus betér Lázár házába. Lázár egyik testvére, Márta sürög-forog, megpróbál Jézus kedvébe járni. Mária pedig leül a lábához. Úgy tűnik, hogy nem csinál semmi rendkívül fontosat és Jézus mégis azt mondja, hogy Mária a jobbik rész választotta, nem is veszíti el soha (Lk 10,42). Jézus szavai belevésődnek szívébe, lelkébe. Felismeri, hogy Jézus az élet ura, forrása. Ezért mondja Lázár halála után: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” (Jn 11,32). A mai evangéliumból is kiolvasható a hallgatás fontossága. „Aki szeret engem, megtartja tanításomat” (Jn 14,23), hirdeti Jézus. Jézus tanítását akkor tudjuk megtartani, ha azt meghallgattuk és a szívünkbe zártuk.

Szent Jakab apostol szavai is a meghallgatás fontosságára vonatkoznak: „legyen minden ember készséges a meghallgatásra, és késedelmes a szólásra” (Jak 1,19). Addig ne beszéljünk, amíg a másik embert nem hallgattuk meg és nem értettük meg. Ezért mondja Szent Ágoston, hogy ne a fülünkkel halljunk, hanem a szívünkkel: „Ne a szívünk legyen a fülünkben, hanem a fülünk a szívükben.” Szent Ferenc pedig azt mondja, hogy „fordítsátok ide szívetek fülét”. Ezek a gondolatok azt jelzik, hogy először meg kell hallgatni, meg kell ismerni az Evangéliumot ahhoz, hogy azt tovább tudjuk adni.

Mi az üzenet számunkra? Valóban fontos a tanúságtétel, de az csak akkor hatásos, ha előtte azt mélyen átgondoljuk és valóban azt adjuk tovább, amit belülről megtapasztaltunk és átéltünk. Corona Bamberg bencés szerzetesnővér a hiteles keresztény embert „finom hallásúnak” nevezi. Ez a finom hallás azt jelenti, hogy a világ zaját ki tudjuk szűrni, de fel tudjuk ismerni azokat a szavakat, amelyeket az Úr valóban nekünk szán, és azt valóban tovább tudjuk adni. Ne gondoljuk azt, hogy a világ valami rendkívüli dolgot vár tőlünk, amire mi képtelenek vagyunk, és azt se, hogy nem tudjuk felvenni a versenyt a világ technikai eszközeivel. A technika fontos eszköz, de igazán az a fontos, amit általa közvetítünk. Annak azonban szívből jövőnek, hitelesnek kell lennie. A tömegtájékoztató eszközök világnapján imádkozzunk azért, hogy ezt a küldetést teljesíteni tudjuk.