2022. május 23. hétfő
Boldog Apor Vilmos püspök vértanú emléknapja
Evangélium Szent János könyvéből
Abban az időben Jézus így szólt:
„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.
Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, – mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért.”
Elmélkedés
„A jó pásztor életét adja a juhokért.” (Jn 10,11)
A mai napon az Egyház Boldog Apor Vilmos vértanú győri püspökre emlékezik, aki 1945-ben védte a püspökvárban tartózkodó nőket. Nagypénteken egy orosz tiszt lelőtte, és néhány nappal később április 2-án az Örökkévalóságba távozott. Szent II. János Pál pápa 22 évvel ezelőtt, 1997. november 9-én avatta őt boldoggá a Szent Péter Bazilika előtti téren. Ezek az ünnepek felvetik bennünk a kérdést, hogyan válhat valaki szentté, mit tett Apor Vilmos püspök és mit kell nekünk tennünk azért, hogy szentté váljunk.
Ha a szentek életét nézzük, láthatjuk, hogy nem azért lettek szentek, mert rendkívüli adottságokkal rendelkeztek, jó adottságokat örököltek, vagy azért, mert kemény önmegtagadásokkal, aszkézissel kiformálták magukban az életszentséget. Ezek az emberek azért váltak szentté, mert életüket odaadták Istennek, és így az Úr alakította, formálta az életüket. Azt mondhatjuk: Isten kegyelme által megszentelődtek. A hangsúly nem az egyéni erőfeszítésen van, hanem az önátadáson, a kegyelem elfogadásán.
Ha Apor Vilmos életét nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy Ő átadta magát Jézusnak, Jézust, a Jó Pásztort követte. Miként tette ezt?Sokat imádkozott és így lélekben azonosulni tudott Jézussal. Felismerte, hogy a Jó Pásztor „nevén szólította” őt (Jn 10,3). Az lesz a feladata, hogy kiálljon az igazság mellett, és hogy védje az üldözötteket, a rászorultakat. Ezt a küldetést tükrözik Győrben, első püspöki körlevelében írt mondatai, amikor Szent Pál apostol szavait idézi: „A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. Mindezt az evangéliumért teszem (1Kor 9,22). Az adott pillanatban aztán felismerhette azt is, hogy miként Jézus „életét adta a juhokért” (Jn 10,11), az ő feladata is ez lesz. Ez mutatkozott meg akkor, amikor nagypénteken a fegyveres tiszt elé állt. Ezt az elhatározást tükrözik utolsó szavai is, amikor ezt mondta: „Atyám, kezedbe ajánlom testemet, lelkemet” (vö. Lk 23,46). Majd így folytatta: „Felajánlom összes szenvedéseimet engesztelésül a saját bűneimért, de felajánlom papjaimért is, híveimért, az ország vezető embereiért és ellenségeimért” (Imaórák liturgiája III, 1360).
Imádkozzunk azért, hogy mi is tudjunk jó pásztorrá válni,s hogy fel tudjuk ismerni, mit kíván tőlünk Jézus, és azt mi is teljesíteni tudjuk.