2022-05-26-csütörtök

2022. május 26.
Húsvét 6. hét csütörtök

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 16,16-20

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Még egy kis idő, és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és viszontláttok engem, mert az Atyához megyek.” Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: »Még egy kis idő, és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és viszontláttok engem?« És hogy: »Az Atyához megyek?« Mit jelent az, hogy: »Még egy kis idő?« Nem értjük, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják. Így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: »Még egy kis idő, és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és viszontláttok engem?« Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.”

Elmélkedés

“Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem” (Jn 16,16)

Ha figyelmesen hallgatjuk a János evangélium 16. fejezetét, feltűnik hogy Jézus egymás után hétszer használja a “kis idő” kifejezést. A tanítványoknak is feltűnik ez, mert ők is tanakodni kezdenek arról, hogy mi jelent a kis idő (Jn 16,17). Ma is többféleképpen magyarázzák Jézus szavait. Abban a korban, amikor a tanítványok ezt hallották, lehetett például úgy értelmezni, hogy közel van már Jézus második eljövetele, a világ vége (Farkasfalvy Dénes: Testté vált Szó, 71. old.). A Szentírás tudósai szerint Jézus inkább azt mondja, hogy felgyorsul, összesűrűsödik az idő: Jézus néhány nap múlva meghal a kereszten, aztán feltámad, felmegy a mennybe és elküldi a Szentlelket. De közöttünk marad az Egyházban.

Ezeket hallva felvetődhet bennünk, hogy Jézus feltámadása és a Szentlélek eljövetele után beszélhetünk-e “kis időről”, hiszen azóta is sok minden történt. Csakhogy Jézus benne van abban az üdvösségtörténetben, aminek mi is részesei vagyunk. Ezért már nem kell semmi rendkívül fontos eseményre vágyakoznunk. A kegyelmi idő bontakozik ki bennünk és életünkben. Ezt a kegyelmi kibontakozást mutatja be az Apostolok cselekedetei. Tegnap arról hallhattunk, hogy Pál Apostol Athén főterén, az Areopáguszon Istenről beszél, akiben “élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,28), a mai napon pedig arról hallunk, hogy mennek tovább a másik nagyvárosba, Korintusba, ahol megtérítik a zsinagóga elöljáróját és családját (ApCsel 18,8). Azt mondhatjuk, hogy amerre járnak, összesűrűsödik az idő.

Ezeket hallva az ember önkéntelenül is megkérdezi: mit jelent számunkra a “kis idő”? Egyrészt jelentheti azt, hogy nem tudjuk, mikor ér véget az életünk. Állandóan készen kell állnunk az Úr eljövetelére. De azt is jelentheti, hogy a mi életünkben is nagyon rövid idő alatt is nagyon fontos dolgok történhetnek. Ilyen idő volt számunkra a járvány terjedésnek intenzív szakasza. Sok minden megfordulhatott a fejünkben és súlyos döntéseket is hozhattunk jövőnkre vonatkozóan. Úgy tűnik, hogy a járvány ereje gyengül. Nagy hiba lenne megint úgy élnünk, hogy a megtéréshez még sok időnk van. Krisztus szeretete sürget minket, hogy egyre jobban átadjuk Neki önmagunkat.