2022-05-28-szombat

2022. május 28.
Húsvét 6. hét szombat

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 16,23b-28

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
“Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.”

Elmélkedés

“Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.” (Jn 16,23)

A mai evangéliumban Jézus apostolainak mondott búcsúbeszédének záró részét hallhatjuk. Jézus eddig is közvetlenül beszélt hozzájuk, de ebben a részben kapcsolatuk újabb mélységei tárulnak fel. Jézus lélekben szinte eggyé válik velük. Arról beszél, hogy bármit kérhetnek az “Ő nevében az Atyától”, az Atya megadja nekik (Jn 16,23). Később ezt a gondolatot megismétli, kibővíti. Jézus már nem kéri helyettük az Atyát, hanem arra buzdítja őket, hogy ők kérjék az Atyát, de az “Ő nevében”. Ezek a szavak azt fejezik ki, hogy a Jézussal való kapcsolat olyan mély, hogy olyat kérhetünk az apostolok példája nyomán mi is az Atyától, amit Jézus is kérne számunkra. Az emberben azonban felmerülhet a kérdés: Jézus hogyan segít, hogy valóban jót kérjünk?

Farkasfalvy Dénes ezt a Jézus által ajándékba adott Szentlélek kiáradásával magyarázza, aki “eszünkbe juttatja és magyarázza mindazt, amit már elmondott” (Testté vált Szó, III. 73. old.). A magyar származású ciszterci biblikus ugyanakkor rámutat arra is, hogy Jézus már korábban is, amikor imádkozni tanítja apostolait, jelzi, hogy egységben van velük, hiszen azt mondja, hogy Vele együtt ők is “Mi Atyánk”-nak  szólítsák meg Istent. És ez az, amit mi is megtehetünk, ha belső lelki egységben vagyunk Vele.

Szent Pál apostol pedig Jézus imájából kiindulva magyarázza, hogy a Jézus által kiárasztott Szentlélek bennünk lakása Isten-fiúságot hoz létre, aminek következtében így kiálthatunk: “Abba, Atyánk” (Testté vált Szó III. 77. old.) Jézussal együtt tehát Istent “Apukának” hívhatjuk, és Vele együtt kérhetjük, ami lelki javunkra válik.

Mi az üzenet számunkra? Néha úgy érezzük, hogy emberi ésszel felfoghatatlan távolság van Isten és közöttünk. Igen, ha csak emberi ésszel közelítünk Isten felé, mindig beleütközünk teremtményi létünkből fakadó korlátainkba. Ha azonban megnyitjuk lelkünket a Szentlélek befogadására, átérezhetjük Istennel való egységünket, amely bátor kérésekre is indíthat minket. Ez a lelki egységből fakadó fohász fogalmazódik meg Boldog Apor Vilmos püspök végső szavaiban, amikor Jézust idézi: “Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” (Lk 23,46). Majd így folytatja: “Jézus, Mária, Szent József, legyetek énvelem, most és halálom óráján. Jézus Szentséges Szíve, bízom benned.” (Imaórák liturgiája II. 1592. old.)