2022-06-02-csütörtök

2022. június 2.
Húsvét 7. hét csütörtök

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 17,20-26

Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott:
“Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Egy legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így ők is teljesen egy legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél.
Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok s lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek.”

Elmélkedés

“legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.”  (Jn 17,21)

A mai evangéliumban Jézus a hívők egységéért imádkozik, hogy a hívek egysége jellé váljon a világ számára és elhiggye a világ, hogy Jézust valóban Isten küldte közénk (Jn 17,21). Más szavakkal: a keresztények egysége legyen bizonytéka annak, hogy Jézus az Isten Fia.

Először talán megütközést válthatnak ki bennünk Jézus szavai, hogy az emberek szeretet-egysége, vagy közössége az Isten-bizonyíték a világ számára.  De ha arra gondolunk, hogy a keresztények nem csak követői Jézusnak, hanem a keresztségben, ahogy Szent Pál apostol mondja, beleöltöznek Jézusba – “Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, úgy majd feltámadásában is egy leszünk vele” (Róm 6,5) -, úgy Jézus szavai rögtön érthetővé válnak. Az egységet nem a kölcsönös szimpátia, vagy a közös célból fakadó összetartás biztosítja, hanem Jézus kiáradó szeretete, amit mi kegyelemnek nevezünk. Az egység jelét tehát természetfeletti hatás biztosítja.

Az egyházatyák ezért mindig nagy hangsúlyt helyeztek a Krisztus követői közötti egységre. Antióchiai Szent Ignác például az egységet a zene világával, eszköztárával szemlélteti. Ami harmonikus, vonzó mások számára. A püspök és a papok kapcsolatát a kórushoz hasonlítja: “Mindannyian kórusba tömörüljetek, hogy egységben, összhangban legyetek, az egységben Isten hangszínét véve fel, egy hangon énekeljetek az Atyának Jézus Krisztus által, hogy meghallgasson titeket” (Szent Ignác levele az Efezusiakhoz, IV. 1). A kórus és az összhang a belső egység kifejezői.

A történelem azt mutatja, hogy a keresztények egysége mindig nagy hatással volt a világra. Különösen akkor, ha a világot elemi csapások, háborúk dúlták. Most is nehéz időket élünk, ezért keresnünk kell a felülről jövő hangot, ami megadhatja szívünkbe a harmóniát, és amire a világ is odafigyel.