2022-06-01-szerda

2022. június 1.
Húsvét 7. hét szerda

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 17,11b-19

Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott:
“Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.”

Elmélkedés

“Szenteld meg őket az igazságban”  (Jn 17,17)

A mai evangéliumnak van egy olyan részlete, amire gyakran szoktak hivatkozni, amikor a megszentelődés módjáról beszélnek. Jézus így imádkozik azokért, akik a követői lesznek: “szenteld meg őket az igazágban” (Jn 17,17). Mit jelent a “megszentelődés” és az “igazságban való megszentelődés” – kérdezhetjük.

A megszentelődés általánosságban nem azt jelenti, hogy valaki erős akarattal, a kísértések elutasításával és az erények szorgos gyakorlásával “kiműveli” önmagából az erkölcsileg nemesebbet. Ez az önmegvalósításnak helytelen értelmezése lenne. A megszentelődés azt jelenti, hogy valaki átadja önmagát a Szentnek, Istennek, aki a kegyelme által szentté teszi őt. A megszentelődés tehát Isten általi megszentelődést jelent. Ezt a gondolatot erősíti bennünk Jézus fohásza is. Az “igazságban való megszentelődés” az Ő életében való részesedést jelenti, hiszen Jézus önmagáról mondja: “Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Farkasfalvy Dénes ciszterci biblikus ezt a gondolatot így folytatja: “A hívek megszentelését Jézus Istennek való önátadásához köti: mivel ő magát értünk szenteli – áldozza -, ezért az isteni szentség, az isteni természet részeseivé válunk” (Testté vált Szó, 82. old.). Tehát ha önmagunkat átadjuk Jézusnak, akkor az  Ő megszentelő áldozatában is részesülünk és ezáltal megszentelődünk.