2022. június 7.
Évközi 10. hét kedd
Evangélium Szent Máté könyvéből
Jézus így tanított a hegyi beszédben:
„Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Elmélkedés
„Ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5,14)
A járvány miatt elbizonytalanodott világunkban sokat beszélünk a tanúságtétel fontosságáról. Az emberben felmerül a kérdés: hogyan tegyünk tanúságot az evangéliumról, hiszen azt tapasztaljuk, hogy az emberek vágyódnak az örömhírre, de kritikusak velünk szemben. A tanúságtételnek nem mindegyik formáját fogadják el. A mai evangéliumban Jézus az emberi tanúságtételt a sóhoz és a világossághoz hasonlítja. Ha ezen elgondolkodunk, több érdekes dolgot fedezhetünk fel. Az egyik az, hogy mind a kettő az élet feltétele. Só és világosság nélkül nincs élet. Az élő szervezetek sót tartalmaznak és kibontakozásukhoz napsugárra, fényre van szükség. A másik az, hogy mind a kettő feltűnés nélkül fejti ki a hatását, de hiányukat rögtön észleljük. Rögtön észrevesszük, ha sótlan az étel. Rögtön észrevesszük, ha elsötétül a terem, pánik tör ki, az emberek menekülni akarnak.
Mi a másik üzenet számunkra? Az, hogy a tanúságtételnek nem bölcselkedőnek kell lennie, hanem az élet adta problémák megoldására kell irányulnia, és jócselekedetben kell kifejeződnie. Az Egyház azt tanítja, hogy a mai embert sokkal jobban érdeklik a cselekvő emberek, a tanúk, mint a próféták. (VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi, 41). Nem beszélni kell arról, hogy adjunk étélt az éhezőnek, hanem szép csendesen oda kell menni hozzá és adnunk kell az ételünkből. „Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged.” (Iz 58,7-8). Tehát elsősorban a tetteink világítsanak és ne a szavaink!