2022-06-09-csütörtök

2022. június 9.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, az örök Főpap ünnepe

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 22,14-20

Amint elérkezett a húsvéti vacsora órája, Jézus asztalhoz ült apostolaival együtt. Így szólt hozzájuk:
„Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.”
Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt:
„Vegyétek, és osszátok szét magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlőtő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.”
Azután kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal:
„Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.”
Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is és azt mondta:
„Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.”

Elmélkedés

“Ez az én testem, amely értetek adatik.” (Lk 22,19)

A mi Urunk, Jézus Krisztus, az Örök Főpap ünnepén az Egyház olyan szentírási szakaszokat olvastat fel, amelyek jelzik, hogy Jézus Krisztus egy és örök áldozatot mutatott be az Atyának, és ezt az áldozatot értünk mutatta be. Az utolsó vacsorán Jézus a kenyérről ezt mondta apostolainak: “Ez az én testem, amely értetek adatik” (Lk 22,19). Majd a vacsora végén ezt mondta a borról: “Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.”  (Lk  22,20). Ezek a szavak előre jelzik, hogy nagypénteki halála áldozat lesz az ember megváltásáért, üdvösségéért.

A másik szentírási szakasz a Zsidókhoz írt levélből van, amelynek szerzője összehasonlítja az ószövetségi főpap áldozatát Jézus Krisztus áldozatával. “Krisztus csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, és örökre helyet foglalt az Isten jobbján” (Zsid 10,12) – írja Szent Pál. Ezzel jelzi, hogy Jézus áldozata egy és teljes áldozat, amellyel megvalósult a kiengesztelődés Isten és az ember között.

A II. Vatikáni zsinat tanítása szerint minden megkeresztelt ember részesül Jézus három főpapi tevékenységében, az áldozatbemutatói,  a prófétai és a pásztori tevékenyégében (II. Vatikáni Zsinat: Presbyterorum ordinis, 2). Élethelyzetének megfelelően munkájával, saját és mások keresztjeinek viselésével, a bűnnel való szembefordulással áldozatot mutathat be Istennek, amit hozzákapcsolhat Jézus áldozatához. Közösségen belüli igehirdetésével részesülhet Jézus prófétai tevékenységében, családja nevelésekor pedig részesülhet Jézus pásztori tevékenyégében.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, az Örök Főpap ünnepén érdemes elgondolkodni azon, hogy az élet keresztjeinek szükségszerű viselését – például szegénység, betegség, kiállás az igazság mellett – áldozatként tudjuk-e értelmezni, és fel tudjuk-e ajánlani másokért. Ha igen, akkor értelmet tudunk adni ezeknek a megpróbáltatásoknak és példát tudunk mutatni azoknak, akik ezek miatt céltalannak találják életüket.