2022-06-12-vasárnap

2022. június 12.
Szentháromság vasárnapja és templomszentelésünk ünnepe

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 16,12-15

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra.
Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”

Elmélkedés

“Minden, ami Atyámé, enyém is” (Jn 16,15)

A mai napon plébániánk közösségének kettős ünnepe van. Egyrészt a világegyházzal együtt ünnepeljük a Szentháromság vasárnapját. Másrészt templomunk felszentelésének az ünnepét. A történelmi feljegyzések szerint a plébániát 1706-ban alapították, de a felszentelés 1825. június 12-én történt. Az oklevél szerint Rudnay Sándor esztergomi érsek, prímás ezen a napon, közel 200 évvel ezelőtt szentelte fel a templomot. Mit üzen számunkra ez a kettős ünnep?

Érdemes talán a templomunkban található Szentháromságot ábrázoló szoborból kiindulnunk, mely a Szentélyben található a főoltár felett. Olyan részletek találhatók rajta, amelyek érvényesek voltak 200 évvel ezelőtt és érvényesek ma is. Ez jelzi, hogy minden kegyelem forrása Isten. Az Atya a Fiú által a Szentlélekben árasztja ki a szeretetét, kegyelmét. Vannak olyan részletek, amelyek fontos üzenetet tartalmaznak. Az egyik ilyen részlet az, hogy a Fiú az Atyára tekint, az Atya pedig visszatekint a Fiúra. A Fiú jobb karja a templomban ülő hívekre, vagyis miránk mutat, mintha közbenjárna értünk, mintha értünk szólna. A bal karja pedig a Szentlélek felé mutat. A Fiú tekintete és a mozdulatai mintha csak azt mondanák: Atyám, áldd meg őket, segítsd meg őket. És erre az Atya mintha válaszolna is, hiszen a kezét áldó módon kinyújtja a templomban ülő hívek felé. A Szentlélek pedig, mint a Nap, bőséggel szórja a sugarait a hívek felé. Ez az üzenet.

A szoborcsoport pedig a napi Szentírás üzenetét közvetíti felénk. A Példabeszédek könyvében az Atyaisten úgy jelenik meg mint az Alkotó, a Teremtő, Aki mindent az emberért hozott létre. Ő teremtette az eget, az ősvizet, a felhőket. Ő szabta meg az ősforrások erejét, Ő jelölte ki a tenger határait, ő rakta le a föld alapjait (Péld 8,22-31). A Szentleckében a Fiúisten úgy mutatkozik meg, mint Aki által megigazultunk, Aki által békében élünk Istennel (Róm 5,1-5). A hit által való megigazulás azt jelenti, hogy elfogadjuk az Ő áldozatát, amit értünk mutatott be. Az evangéliumban pedig a Szentlékekről hallhattunk, az Igazság Lelkéről, Aki az Atya és a Fiú igazságát közvetíti, „elvezet minket a teljes igazságra” (Jn 16,13). Az igazság pedig azt jelenti, hogy szeret minket az Isten, a Szentháromságos Egy Isten.

A kegyelmi tapasztalataink azt mutatják, hogy a Szentháromság Egy Isten nem közvetlenül, hanem emberek közvetítésével árasztja ki a kegyelmét egy plébániai közösségre. Az elmúlt években olyan személyeket választottunk ki az „Újlakért emlékérem” adományozására, akik a maguk lehetőségei és adottságai szerint adták tovább Isten szeretetét közösségünkre. Ebben az évben Szabó Zoltánné Marikát jutalmazzuk ezzel az éremmel, aki nagyon szerényen, talán úgy mondhatnánk, a háttérből segíti közösségünket. De az, hogy templomunkban az oltárterítők és a helyheteket tisztító kendők fehéren ragyognak, az neki köszönhető. Mondjunk Neki ezúton köszönetet és kérjük Isten bőséges áldását a saját és családja életére.