2022-06-14-kedd

2022. június 14.
11. évközi hét kedd

Evangélium Szent Máté könyvéből

Mt 5,43-48

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:
“Hallottátok, hogy ezt mondták:
»Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!«
Én pedig azt mondom nektek:
Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”

Elmélkedés

“Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket!” (Mt 5,44)

A mai evangéliumban Jézus legjellegzetesebb parancsáról, az ellenségszeretetről hallottunk. “Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket!” (Mt 5,44). Első hallásra arra gondolhatunk, hogy Jézus lehetetlent kíván, olyat, ami ellenkezik a természetünkkel. Hogyan tudjuk szeretni azt, aki nem akar elfogadni minket, aki a kárunkat akarja, vagy aki rosszat híresztel rólunk? – gondolhatjuk.

A Szentírás tudósai azonban felhívják a figyelmünket arra, hogy a görög szöveg a “szeressétek” szóra az “agapaó” igét használja, ami nem érzelmet, hanem jóakaratot jelent (Ortensio da Spinetoli: Máté, 182. old.). Tehát nem érzelmet jelent, hanem értelmi felismerést, hogy a másik miért haragszik rám, amiben lehet, hogy én is hibás vagyok, továbbá jóakaratot jelent, hogy olyant teszek vele, ami a javára válik. Segítek neki, hogy el tudja fogadni önmagát, hogy meg tudjon szabadulni előítéleteitől és ezáltal jobban megismerje a szerető Istent, közelebb kerüljön az üdvösséghez.

Jézus két példát is mond erre. Az egyik az imádság. Az imádság azt jelenti, hogy az ember megpróbál elszakadni érzelmeitől, “Isten szemével” nézi a másikat. Már nem is ellenséget lát benne, hanem egy küszködőt, akinek megvannak a gondjai, bajai, ezért is támadja a környezetét (engem is). A másik példa a köszöntés, a tiszteletadás a másik személye felé. Akkor is, ha vannak emberi gyengeségei. A személynek megadjuk a tiszteletet akkor is, ha bűnös tettét nem tudjuk elfogadni.

A tapasztalat azt mutatja, hogyha Isten kegyelmében bízva megpróbálunk jóakarattal fordulni ellenségeinkhez, akkor Isten törekvéseinket megjutalmazza. Nem csak úgy, hogy eggyel kevesebb ellenségünk lesz, hanem úgy is, hogy a bennünk levő ellenszenvet, – ami gyakran a lelkünket mérgezi -, feloldja.  Egy bűntől is megzavart világban élünk, ahol sok az ellenségeskedés. Imádkozzunk azért, hogy az ellenségszeretet gyakorlásával ezt a világot szebbé, gazdagabbá tegyük.