2022-06-15-szerda

2022. június 15.
11. évközi hét szerda

Evangélium Szent Máté könyvéből

Mt 6,1-6, 16-18

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:
“Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is.
Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.
Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.”

Elmélkedés

“Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat.” (Mt 6,1)

A mai evangéliumban Jézus felhívja a figyelmet arra, hogy Istennek csak az alázatos cselekedet kedves: “Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalma” (Mt 6,1). Jézus az alázat jelentőségét kiemelve három példát is mond: alázatosan kell segítenünk az embereknek, alázatosan kell imádkoznunk és alázatosan kell böjtölnünk. Csak akkor kapunk jutalmat Istentől, ha ezeket a jócselekedetek alázatosan tesszük.

Amikor ezeket halljuk, felmerülhet bennünk a kérdés: Miért van olyan fontos szerepe az alázatnak? A választ az evangéliumból, de saját életünk tapasztalatából is megadhatjuk: ha nem vagyunk alázatosak, akkor a jócselekedetnél, az imádságnál és a böjtnél mi kerülünk középpontba és nem a Jóisten. Ferenc pápa többször beszélt arról, hogy nem mindegy, hogy miként adunk segítséget. Ha ezt leereszkedő módon tesszük, akkor ezzel önmagunkat kiemeljük, és megalázzuk a segítségre szorulót. Ha azonban lehajolunk hozzá, rámosolygunk, akkor ezzel szinte felemeljük őt. Jelezzük, hogy örömet jelent számunkra, hogy elfogadja tőlünk az ajándékot, hiszen mi is azt adjuk tovább, amit kaptunk.

Nem véletlen, hogy Szent Bonaventúra az alázatot a “Krisztus-követés pedagógiájának” nevezte. Ez azért fontos, mert számunkra is az egyik legnagyobb kísértés a gőg, önmagunk előtérbe helyezése, ami, ha nem vigyázunk, erkölcsi értékeinket könnyen lerombolja. Ezért jó, ha még idejében észrevesszük, ha gőgösöknek, vagy az evangélium szavaival élve “hivalkodónak” érezzük magunkat. Nekünk az alázatos Jézust kell követnünk, aki mindig az Atyától kapott küldetésre hivatkozott és az Ő akaratát alázatosan megvalósította. Így lehetővé válik számunkra, hogy mi is  teljesíteni tudjuk küldetésünket.