2022-06-16-csütörtök

2022. június 16.
11. évközi hét csütörtök

Evangélium Szent Máté könyvéből

Mt 6, 7-15

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:
„Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”

Elmélkedés

“Mi Atyánk” (Mt 6,9)

Ha Jézus imájáról elmélkedni kívánunk, akkor azt többféle szempont szerint is tehetjük. Ortensio da Spinetoli a Máté evangéliumról írt szentírás-magyarázatában egy érdekes szempontot ad az elmélkedéshez. Az imádság első felében a figyelmünk teljesen az Atyára irányul: “szenteltessék meg a te neved”“jöjjön el a te országod”“legyen meg a te akaratod” (Mt 6,9-10). Az imádság második felében az ember hétköznapi gondjai jelennek meg: a mi kenyérgondjaink, a mi vétkeink és a mi kísértéseink (Mt 6,11-13, Spinetoli 198. old.)

Mi az üzente számunkra a Miatyánk felépítésének? – kérdezhetjük. Az ember és az emberi közösségek hordozzák magukban hétköznapi problémáikat: az anyagi problémákat (pl. megélhetés) vagy lelki problémáikat (pl. bűnök, kísértések). A hívő embernek azonban nem szabad elmerülnie ezekben a problémákban, mert azok lehúzzák őt. A hívő ember, amikor imádkozni kezd, engedi, hogy a Szentlélek felemelje a szívét, lelkét. Jézus ezért tanít minket arra, hogy először az Atya felé forduljunk, az Atya “szemével” nézzük az életünket. Ha ez megtörtént, akkor feltörhetnek szívünkből azok a vágyak, törekvések, fájdalmak, amiket hordozunk. Ezekről nem szabad elfeledkeznünk, de először az Úr felé kell fordulnunk.

A lelki élet mesterei Jézus szavait követve tanítanak minket imádkozni. Így például Damaszkuszi Szent János szerint az imádság “a lélek felemelése Istenhez” (KEK, 2559). Ezzel jelzi, hogy Isten közelében lehet jól megfogalmazni kéréseinket. A szentmise liturgiájában pedig az áldozati rész előtti prefációban ezt mondja a pap: “Emeljük fel szívünket!”. Ezzel jelzi, hogy akkor tudunk belekapcsolódni Jézus áldozatába és akkor tudjuk ehhez egyéni áldozatunkat hozzákapcsolni, ha Istenre tekintünk. Erre az emelkedett lélekre nemcsak a szentmisén van szükségünk, hanem akkor is, amikor hétköznapi gondjainkat az Úr elé visszük.