2022. június 19.
Krisztus Szent Teste és Vére, Úrnapja főünnepe
Evangélium Szent Lukács könyvéből
Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.
A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő:
„Bocsásd el a népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk.”
„Ti adjatok nekik enni” – válaszolta.
„Csak öt kenyerünk és két halunk van – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek.”
Mintegy ötezer férfi volt ott.
Akkor meghagyta tanítványainak:
„Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban.”
Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.
Elmélkedés
„…tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.” (Lk 9,16)
Az előző szentmise úrnapi körmenettel fejeződött be, de azt is mondhatnánk, hogy a mostani szentmise körmenettel kezdődött. Ezen az ünnepen érdemes talán egy kicsit elgondolkodnunk azon, hogy mi a szentségi körmenet jelentősége, hiszen az Egyházban ez hosszabb ideig nem volt szokásban, s elsősorban a Trentói Zsinat után terjedt el. Továbbá azon is elmélkedhetünk, hogy mi volt a jelentősége a zsinat után és mi a jelentősége a mai világban.
A Trentói Zsinat idején ennek dogmatikus (a tanítás szempontjából fontos) jelentése volt. Az Egyház vezetői jelezni akarták, hogy Jézus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. A kenyér nem csak a vétel pillanatában válik Jézus testévé, ahogy azt Luther Márton mondta, és nem is csak úgy hat, mint Jézus teste. Nem, Jézus az Oltáriszentségben valóságosan jelen van. Ki lehet tenni az oltárra, imádni lehet, sőt körmenetben körbe lehet vinni, megmutatni a világnak. A mai világban azonban a körmenetnek nem elsősorban dogmatikus, hanem inkább pasztorális, lelkipásztori jelentése van. Meg akarjuk mutatni, pontosabban el akarjuk vinni az Oltáriszentséget azokhoz, akik nem járnak templomba. Azoknak, akiket Isten saját képmására teremtett, akiket Jézus megváltott, de akik erről nem tudnak, vagy valami belső akadály gátolja őket. Pedig szükségük lenne Jézusra és az általa alapított közösségre, mert magányosak, nem találják helyüket az életben. Ezek számára az Oltáriszentségnek fontos üzenete van. Jézus itt van közöttünk, talán azt is mondhatnánk: itt jár közöttünk. Ismerjük meg Őt, legyen életünk része!
Ehhez az üzenethez kapcsolható a mai evangélium is. Jézus követői között zavar támad. Éhesek. A tanítványok szólnak Jézusnak, hogy bocsássa el a tömeget, talán azért, hogy a zavar ne legyen még nagyobb. Jézus azonban megoldja a nehézséget. Megszaporítja az 5 kenyeret és a két halat, tanítványainak adja, hogy osszák ki a népnek (Lk 9,16). Ezzel jelzi: ahol Isten jelen van, ott az emberek nem eltávolodnak, hanem inkább közelednek egymáshoz. Mivel a csodálatos kenyérszaporítás az Eucharisztia előképe, ezzel Jézus utal az Eucharisztia közösségteremtő hatására is. A 12 kosár maradék pedig jelzi, hogy Isten kegyelme még szélesebb körben is kiáradhat.
Mi az üzenet számukra? Megosztott világban élünk. Az emberi lelkekben és az országok között háborúk vannak. Nagy szükségünk van arra, hogy az Eucharisztiát kivigyük az „utcára”, az emberek közé. Nemcsak úgy, hogy magunkhoz vesszük és hordozzuk magunkban, hanem úgy is, hogy körmenetben, tömjénfüsttel és virágszirmok hintésével és az előtte való leborulással, térdeléssel jelezzük, hogy Ő életünk középpontja és célja. Ezzel azt is jelezzük, hogy Isten Szent Teste közösséget hoz létre, mely a hívek között állandóan bővülni akar, továbbá hogy ehhez a közösséghez mások is csatlakozhatnak.