2022-06-23-csütörtök

2022. június 23.
Keresztelő Szent János születése – főünnep

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 1,57-66.80

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte:
„Nem, János legyen a neve.”
Azok megjegyezték:
„Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!”
Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá:
„János a neve.”
Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta:
„Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”
A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.

Elmélkedés

“Mert nagy lesz az Úr előtt” (Lk 1,15)

Ha Keresztelő Szent János életére tekintünk, láthatjuk azt, hogy életét rendkívüli események, csodák kísérik. Rendkívüli módon, meddőnek tartott asszonytól fogan (Lk, 1,7), apját, Zakariást, az Úr némasággal sújtja, mert nem hisz az angyal szavának (Lk 1,20), és már anyja méhében találkozik az Üdvözítővel (Lk 1,44). Hosszú időn keresztül készül küldetésére anélkül, hogy pontosan tudná, az Úr mit kíván tőle (Mk 1,1-20). Felhívja a nép figyelmét korának bűneire (Mk 6,18). Ő az, aki felismeri Jézusban az Üdvözítőt (Jn 3,28-30) és ő az, aki átadja tanítványait Jézusnak (Jn 1,37). Életének minden eseményén lehetne elmélkedni. Mi ezek közül egyet emelünk ki: Hogyan vált naggyá az Úr előtt? (Lk, 1,15) Mi az, amit eltanulhatunk tőle?

Keresztelő János szüleitől és környezetétől sokat hallhatott életének különleges eseményeiről és felismerhette azt, hogy Istennek különleges terve van vele. Nem tudhatta pontosan azt, hogy mi lesz a feladata, de készült arra, hogy ha ez nyilvánvalóvá válik számára, akkor Isten tervét teljesítse. Ezért ment ki a pusztába, ezért erősítette meg akaratát és testét, és biztosan sokat olvasta az írásokat is. Amikor azonban felismerte, hogy neki előkészítő feladat jutott, akkor azt elfogadta és előre engedte Jézust. Márk evangéliuma szerint ezt mondja: “Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak, és megoldjam saruszíját” (Mk 1,7)

Nekünk is hinnünk kell abban, hogy Istennek terve van velünk, hiszen szent Fia az üdvösségünkért életét áldozta és a keresztségben gyermekévé fogadott minket. Ahhoz azonban, hogy az Istentől kapott feladatot felismerjük, majd azt teljesíteni tudjuk, nekünk is hosszú előkészületre lehet szükségünk. Ha ez elmarad, akkor lehet, hogy fel sem ismerjük az Istentől kapott küldetést, vagy ha igen, annyira belesüppedünk egy élethelyzetbe, hogy azon már változtatni sem tudunk. Keresztelő Szent Jánoshoz hasonlóan az imádság és a böjt az, ami ezt a lelki készenlétet biztosítja számunkra.