2022-07-11-hétfő

2022. július 11. hétfő
Szent Benedek apát, Európa fővédőszentjének ünnepe

Evangélium Szent Máté könyvéből

Mt 19,27-29

Egy alkalommal Péter megkérdezte:
„Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?”
Jézus így válaszolt:
„Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”

Elmélkedés

“mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet” (Mt 19,29)

Ha Szent Benedek (kb. 480-545) életét nézzük, láthatjuk, hogy hosszú utat járt be addig, míg az első nyugati szerzetesrend megalapítójává és a szerzetesi regula megalkotójává vált. Felvetődhet bennünk a kérés: Mi szükséges ahhoz, hogy valaki ilyen maradandó művet tudjon alkotni?

Először a remetékhez hasonlóan kivonul az erkölcstelen életet élő fővárosból, Rómából, a subiacoi magányba. Ott Remete Szent Antalhoz hasonlóan megtanul uralkodni önmagán, majd Thébai Szent Pakhomiosz-hoz (292-348, egyiptomi remete, az első szerzetesi közösségek szervezője) hasonlóan felébred benne a közösség utáni vágy.

De ekkor Benedek még nem érett arra, hogy rendet alapítson, mert nem ismeri a közösségi élet törvényeit, a közösségben élő ember lelki teherbíró képességét. Ennek fontosságára egy kudarc döbbenti rá. Társai fellázadnak ellene, mérget kevernek a poharába. Ez a fájdalmas epizód ráébreszti a közösségi élet egyik alaptörvényére, amelynek lényege abban áll, hogy csak olyan szabályt lehet adni a közösségben élő emberek számára, amely az ember alapvető természetének, adottságainak megfelel.

Miután végigjárta a magány, a közösség utáni vágy és a közösségi élet buktatóinak útját, vagy más szóval miután „önmagát lélekben felépítette”, akkor válik közösséget építő személyiséggé (W. Nigg: A szerzetesek titkai, 177. old.). Regulája valóban az emberi természet ismeretéről tanúskodik, mert megalkotásánál figyelembe vette az Isten által megérintett ember alapvető lelki és fizikai igényeit. Ezt a kettős igényt tükrözi jelmondata is: „imádkozzál és dolgozzál” (Ora et labora). Ennek a célnak megfelelően ugyanolyan részletességgel foglalkozik a közösség vezetőjének szerepével, mint az imaélettel vagy éppen a szerzetesek táplálkozásával. Tudja, hogy mindezek alapvetően hozzátartoznak a közösségben élő ember életéhez.

Mit üzen számunkra Szent Benedek? – kérdezhetjük. Az egyik fontos üzenetet a mai Evangéliumban hallhatjuk Jézustól: “mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet” (Mt 19,29). Az, aki Jézus nevében, az Ő kegyelmét elfogadva Istennek élő közösséget választ, új családot kap az Egyházban. A másik üzenet pedig az, hogy ahhoz, hogy valaki közösséget hozzon létre, vagy közösségbe tudjon kapcsolódni, engednie kell, hogy Jézus alakítsa, formálja, “építse” az életét. Bizonytalankodó, megosztott világunk ma is várja ezeket az embereket.