2022-07-15-péntek

2022. július 15.
15. évközi hét péntek

Evangélium Szent Máté könyvéből

Mt 12,1-8

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték:
„Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!”
Jézus erre megkérdezte:
„Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: »Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!«, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”

Elmélkedés

“Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!” (Mt 12,7)

A mai evangélium egy vitabeszédet tartalmaz, aminek középpontjában az írástudók és a farizeusok által készített Talmud volt. Az ószövetségi törvény előírta a szombati munkaszünetet. A szombat neve a héber “sábbát” szóból ered, ami nyugalmat jelent. A Talmud 39 tiltott esetet sorol fel, amelyek között szerepel valóban a szántás és a vetés is (Jakubinyi György: Máté evangéliuma, 145. old.). A farizeusok erre a talmudi helyre hivatkozva ítélik el Jézus tanítványainak kalász-szedését. Jézus azonban egy ószövetségi helyre (1Sám 21,2-7), és az általa hirdetett “irgalmas szeretet” parancsára hivatkozva elutasítja a farizeusok támadását.

Hogyan kell értelmezni Jézus tettét? – kérdezhetjük. Jézus nem a Tízparancsolat harmadik parancsát módosította, hanem annak farizeusi megközelítését utasította el. Ez az értelmezés már nem Isten akarata volt, hanem annak olyan sajátos értelmezése, amit nem lehet minden esetre alkalmazni. A farizeusok viselkedése azt a látszatot keltette, mintha egyedül ők értelmeznék helyesen a törvényt, s így az emberek üdvössége is tőlük függne. Nagyon szépen ír erről Hiláriusz: “A farizeusok azt gondolták, hogy a mennyek országának kulcsa kezükben van” (Catena aurea, 373. old.). Pedig a kulcs Jézus önfeláldozása. Ő pedig ezt tanította: “Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!” (Mt 12,7)

Mi az üzenete számunkra a mai evangéliumnak? A mi életünkben is előfordulhat, hogy a környezetünk hatására, vagy korábbi elhatározásaink miatt kialakulnak olyan szabályok vagy szokások, amikhez mereven ragaszkodunk, mert úgy érezzük, hogy biztonságot adnak számunkra. Nem szabad azonban megengednünk, hogy ezek az egyébként helyes és egy-egy helyzetben fontos szokások merevvé váljanak, és korlátozzanak minket Istentől kapott szabadságunkban. Egy-egy döntési helyzetben arra kell gondolnunk, hogy mire indít minket Jézus szeretete. Mit tenne, vagy mit tanácsolna nekünk Jézus ebben a helyzetben? Az Ő jelenlétében, a szeretetparancson elmélkedve kell döntenünk és cselekednünk.