2022-08-01-hétfő

2022. augusztus 1.
18. évközi hét hétfő

Evangélium Szent Máté könyvéből

Mt 14,22-36

Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak.
De Jézus azonnal megszólította őket:
„Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!”
Erre Péter odaszólt neki:
„Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!”
Ő azt mondta:
„Jöjj!”
Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott:
„Ments meg, Uram!”
Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá:
„Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?”
Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak:
„Te valóban az Isten Fia vagy!”
Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak.

Elmélkedések a napi Evangéliumról

“Bátorság! Én vagyok, ne féljetek” (Mt 14, 27)

Máté evangélista a csodálatos kenyérszaporítás csodája után egy másik rendkívüli eseményt ír le. Az apostolok bárkája a Genezáreti tavon nagy viharba kerül. Jézus a vízen járva közeledik feléjük. Szól hozzájuk: “Bátorság! Én vagyok, ne féljetek” (Mt 14, 27). Amikor pedig belép a bárkába a szél nyomban elül, a tanítványok pedig megvallják a hitüket: “Valóban Isten Fia vagy!” (Mt 14,33)

A Szentírás tudósai szerint Máté apostol egy eseményt ír le, azonban a történetnek szélesebb körű üzenete van. A viharba került bárka, amiben ültek, az Egyházat is jelenti, amely a történelme során sokszor viharba került. Az evangélium üzenete pedig az, hogy nem kell félni, mert Jézus a legnehezebb pillanatokban, különleges módon megjelenhet és lecsendesítheti a történelmi vihart (Jakubinyi György, Máté evangélium, 180. old.; Ortensio da Spinetoli, Máté, 437. old.). A történetnek vannak olyan részletei, amin külön is érdemes elmélkednünk. Az egyik például az, hogy Péter apostol, felismerve, hogy Jézus közeledik feléjük, annyira felbátorodik, hogy megindul Jézus felé. Addig, amíg Jézusra tekint előre is tud jutni. Amikor azonban már az erős szélre figyel, megijed és süllyedni kezd. Jézus az, aki “kinyújtja a kezét, megfogja” és segít neki. Ezután pedig kérdőre is vonja: “Te kishitű, miért kételkedtél?” (Mt 14,31).

Mi az üzenet számunkra? Az egyik az Egyház hajójára vonatkozik. Ahogyan a történelem folyamán sokszor, most is az Egyházat több veszély is fenyegeti. Sok helyen üldözik a keresztényeket, ezeken a helyeken növekszik a vértanúk száma, sőt arról hallhatunk, hogy templomokat gyújtanak fel, szobrokat gyaláznak. Ez félelmet válthat ki bennünk. Az Evangélium üzenete azonban számunkra is bátorítást nyújthat. Jézus nem feledkezik meg tanítványairól. Ő most is közeledik felénk. Nekünk hittel fel kell ismernünk őt, és be kell engednünk a bárkába.

A másik üzenet személyes lehet. Ma is lehetnek olyanok, akik úgy érzik, hogy Jézus rendkívüli feladatokra hívja őket, akik Péterhez hasonlóan a “vízen járva” meg akarnak indulni Jézus felé. Ők csak akkor tudnak előre haladni, amíg Jézusra néznek. Ha a környezetükkel, a nagy széllel vagy a hullámokkal vannak elfoglalva, akkor “süllyedni kezdenek”, és csak Jézus segítségét, elfogadva “kezét megfogva”, tudnak kiemelkedni a nehéz helyzetből.