2022. október 29.
30. évközi hét szombat
Evangélium Szent Lukács könyvéből
Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik.
„Amikor lakodalomra hívnak, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: »Add át a helyedet neki!« És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: »Barátom, menj följebb!« Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”
Elmélkedés
„Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.” (Lk 14,11)
A mai evangéliumi rész a tegnapi folytatása. Jézus a vezető farizeus házában az alázat erényéről mond el egy példabeszédet. Ha valakit vendégségbe hívnak, ne foglalja el az első helyet, mert akkor előfordulhat, hogy azt másnak át kell adnia. Ha azonban az utolsó helyet foglalja el, akkor az a kitüntetés érheti, hogy a házigazda egy előkelőbb helyre ülteti. Milyen üzenetei vannak ennek a példabeszédnek?
Először úgy tűnhet, hogy csak egy bölcsességi mondás, amely arról szól, ha valaki nem akar szégyenbe kerülni, akkor legyen szerény (Ortensio da Spinetoli: Lukács, 478. old.). De ha Jézus szavait mélyebben értelmezzük, akkor felfedezhetjük, hogy nem csak a megszégyenülés veszélyére hívja fel a figyelmet, hanem az alázat erényének a gyakorlására buzdít. Ha a meghívottak között nálunk nagyobb tiszteletben álló ember van, akkor őt alázatosan előre kell engedni (Lk 14,8-9). E mögött valóban jelen lehet az alázat erénye. Elfogadjuk azt, hogy van tiszteletreméltóbb ember.
Jézus szavainak van egy mélyebb szintű olvasata is. Ez pedig az Isten akaratának alázatos elfogadása. A nálunk tiszteletre méltóbb embernek Istentől kapott küldetése is lehet, amit alázattal el kell fogadnunk. Erre utal az ismert görög szöveg magyar fordítása: „Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják” (Lk 14,11). A történelemben ugyanis Isten úgy mutatkozott meg, mint aki az alázatosakat kedveli (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 334. old.).
Mi az üzenet számunkra? Minket is megkísérthet a gondolat, hogy pusztán egyéni érdekből mutatkozzunk szerénynek vagy alázatosnak. A szerénység vagy alázat azonban csak akkor erény, ha annak mélyebb lelki gyökerei vannak. Az alázat erényének az az alapja, hogy Isten teremtményei vagyunk és keresnünk kell azt, hogy mi a küldetésünk. Ha úgy ítéljük meg, hogy az adott esetben a másik fontosabb küldetést kapott, akkor őt előbbre kell engedni. Ezt teszi például János apostol, amikor Péter apostollal együtt Jézus sírjához futnak. Ő előbb ér oda, de Pétert előre engedi (Jn 20,4-5).
A ma Szűz Mária szombatja van. Ő példát mutat számunkra az alázat erényének a gyakorlásakor is. Az Úr „szolgáló leányának” mondja magát és küldetését, Jézus elkísérését a keresztfáig is alázatosan teljesítette.