2022-11-01-kedd

2022. november 1.
Mindenszentek ünnepe, főünnep

Evangélium Szent Máté könyvéből

Mt 5,1-12a

Abban az időben Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.”

Elmélkedés

„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” (Mt 5,8)

Mindenszentek ünnepe mindig arra indít minket, hogy újragondoljuk: Kik a szentek? Ez azért nagyon fontos kérdés számunkra, mivel a szentté válás, vagy ahogy ezt régebben mondták, az életszentség útján járás hétköznapi feladatunk. Isten nem csak a rendkívüli adottságokkal megáldott vagy a különleges helyzetben levő emberektől kívánja ezt, hanem minden embertől, így tőlünk is. Az Ószövetségben az Úr így szólt a népéhez: „Legyetek szentek, mivel én is szent vagyok” (Lev 11,45). Szent Péter apostol az egyik keresztény közösségnek írt levelében az Úr szavára hivatkozva így buzdít: „Bízzatok tökéletesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek” (1Pét 1,13), majd így folytatja: „magatok is egész életmódotokban szentek legyetek, mert írva van: »Szentek legyetek, mert én szent vagyok!«” (1Pét, 1,15-16).

De kik a szentek? Legtöbbször mi erkölcsi kiválóságra, tökéletességre gondolunk, pedig az erkölcsi kiválóság Isten kegyelméből való részesedésnek a következménye. Léttani szempontból Isten a Szent, mi az Ő szentségéből részesülünk. Az ember tehát Isten kegyelméből részesülve megszentelődik, ami külső cselekedetekben is megmutatkozik. Egyszerű szavakkal: A szentek úgy váltak szentté, hogy megnyíltak Isten előtt és engedték, hogy Isten kegyelme alakítsa, formálja őket.

Ebből a tanításból az is következik, hogy nem kellenek ahhoz különleges adottságok, vagy különleges helyzetek, hogy az ember szent legyen. Az apostolok is egyszerű, hétköznapi emberek voltak, Jézust követve váltak szentté. Megérezték a Jézusból kiáradó szeretetet és követőié váltak. Az előbb idézett Péter apostol például a csodálatos kenyérszaporítás után, amikor Jézus önmagát „az élet kenyerének” nevezi, és emiatt követői kezdenek elhúzódni tőle, az apostolok nevében ezt mondja Jézusnak: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje” (Jn 6,68-69). A Jézusból kiáradó kegyelem alakította az indulatos és néha ingatag Simon Pétert, hogy a Pünkösd után kiálljon az emberek elé és hirdesse: „Tartsatok bűnbánatot és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. Így megkapjátok a Szentlékek ajándékát” (ApCsel 2,38).

A másik nagyon lényeges kérdés, hogy miért fontosak számunkra a szentek, mit üzennek számunkra? Az Egyház tanítása szerint a szentekkel egy családba tartozunk, és mint jó családtagok, a szentek segítenek nekünk. Ezzel magyarázható az, hogy az Egyház akkor avat valakit szentté, amikor a szentnek valamelyik tulajdonsága nagyon időszerű, így a szent üzen számunkra. Ezzel magyarázható például az, hogy Árpád-házi Margitot 1943. november 19-én avatták szentté. A magyarok évszádok óta vártak erre. Eugenio Pacelli pápai legátus már 1938-ban a Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson „égő örökmécsesnek” nevezte, majd ezeket a szavakat mondta: „Óhajtjuk, hogy nemsokára helyet foglaljon a szentek fényességével ékesen, mint egy fénylő csillag Magyarország égboltján.” A szentté avatás azonban csak 5 évvel később történt. Miért? Mert az Egyháznak olyan példaképre volt szüksége, aki Isten békéjét közvetítette. Ilyen szent volt Margit is. Édesapja, IV. Béla király és testvére, István herceg 1266. március 23-án a Nyulak szigetén, Fülöp esztergomi érsek jelenlétében békeszerződést kötöttek. Ebben az állt, hogy nem támadják meg egymást, megőrzik családjuk békéjét és visszaadják a háború során egymástól elvett birtokokat. Az esemény fontosságát jelzi, hogy IV. Kelemen pápa a békeokmányt megerősítette. Ezzel a békét előkészítő tettével Margit mindenki számára példát mutatott.

A II. Világháború legvéresebb időszakában XII. Piusz pápa (korábbi Eugenio Pacelli bíboros) 1943. november 19-én, a szentté avatási bullájában is Margitnak erre a békét előkészítő tettére hivatkozik: „Bízzunk benne, hogy engesztelő áldozati hivatását ő, az első apostoli szent király sarja tovább is folytatja, nem csak szeretett hazájáért, hanem minden nemzetért, akik oly hevesen küzdenek egymással. Kieszközli a Krisztus szeretetén alapuló nyugalmat és békét az emberiségnek az irgalmasság atyjától” (Király Ilona: Árpád-házi Szent Margit és a sziget, Szent István Társulat 1979 357. old.)  Mi is egy feszültséggel teli korban élünk, nekünk is szentekre és a szentek közbenjárására van szükségünk ahhoz, hogy békében élhessünk.