2022-11-11-péntek

2022. november 11.
32. évközi hét péntek

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 17,26-37

Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről:
„Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre. Mondom nektek; azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.”
A tanítványok megkérdezték:
„Hol lesz ez, Uram?”
Azt felelte:
„Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.”

Elmélkedés

“Az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.” (Lk 17,35)

A mai evangéliumi részben Jézus második eljöveteléről, a végidőről tanít. Tanítása szerint a végidő váratlanul fog eljönni, és sok természeti katasztrófával jár. Két történelmi példát is mond, ahol az Isten büntetése váratlanul történt: az egyik példa a vízözön Noé idejében, a másik a tűz és kéneső Lót idejében. Mit üzennek számunkra ezek a riasztó példák? – kérdezhetjük.

A Szentírás értelmezői szerint segítség számunkra, ha tudjuk, hogy ezek a képek az apokaliptikus műfajhoz tartoznak. (Ortensio da Spinetoli: Lukács, 549. old.). Az apokaliptika a jelen megtapasztalása alapján a jövőt írja le. Jézus tanításának a lényege az, hogy a világ eredendően nemcsak Noé és Lót idejében volt bűnös, hanem most is bűnös és a jövőben is bűnös lesz. Ezért az embereknek meg kell térnie ahhoz, hogy a végítéletkor tisztán tudjanak megállni Isten előtt. Jézus szavai azt is jelzik, hogy ezt a világban megtapasztalható bűnösséget nem mindenki fedezi fel a szokásos tevékenységek mellett. Az emberek, amikor a vízözön bekövetkezett Noé idejében, “ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek” (Lk 17,27), , vagy mint Lót idejében „adtak és vettek, ültettek és építettek” (Lk 17,28) anélkül, hogy felfedezték volna, hogy e normális tevékenységeik mellett a világban levő bűn is sodorja őket. Azt mondhatjuk, egyénileg az volt a bűnük, hogy életükben megfeledkeztek Istenről. Ezért érte őket büntetés (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 380. old.).

A másik fontos üzenet az, hogy a végidő váratlanul fog eljönni. Éppen a váratlanság miatt sokan már nem tudnak majd változtatni életmódjukon, és emiatt elvesznek. Jézus ezt megrázó erejű képpel mutatja be: “Az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.” (Lk 17,34), tehát az egyiket elviszik az angyalok, a másikat sorsára hagyják. Ezzel Jézus azt üzeni, hogy nem szabad halogatni a megtérést, nem gondolhatják az emberek, hogy még van elég idejük. A megtérés gondolatának állandóan jelen kell lennie az életükben.

Hogyan lehet ezeket a gondolatokat a mai életünkre alkalmazni?  Isten nem ijesztgetni akar minket, hanem üzenni: mindig felkészültek legyünk arra, hogy számot adjunk az életünkről. Ez az állandó készenlét azt jelenti, hogy hétköznapi munkánk során se feledkezzünk meg Istenről, még munkánkat is az Ő segítségével végezzük.