2022. november 22.
34. évközi hét kedd
Evangélium Szent Lukács könyvéből
Abban az időben, amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a (jeruzsálemi) templom, Jézus ezt mondta:
„Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.”
Erre megkérdezték tőle:
„Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?”
Ő így válaszolt:
„Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: »Én vagyok!« És: »Elérkezett az idő!« Ne kövessétek őket! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!”
Aztán így folytatta:
„Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.”
Elmélkedés
„Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!” (Lk 21,9)
Az elmúlt héten az egyik evangéliumi részben arról hallottunk, hogy Jézus megjövendöli a Jeruzsálemi Templom pusztulását (Lk 19,41-44). A tanítványok közül sokan arra gondolhattak, hogy ez a világ végét is jelenti, hiszen a templom vallásos életük középpontja volt. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik a mai evangéliumi részlet, amikor a tanítványok megkérdezik Jézustól: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” (Lk 21,7).
A Szentírás magyarázói rámutatnak arra, hogy Jézus különválasztja Jeruzsálem pusztulását a világ végétől. Jeruzsálem pusztulását is háborúk és lázadások előzik meg, de ez még nem a vég: „Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég” (Lk 21,9). A végidőben, majd ha bekövetkezik, akkor nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad, de emellett természeti katasztrófák is lesznek: földrengések, éhínség, járványok, és nagy jelek tűnnek fel az égen (Lk 21,10-11). Jézus tehát nem mondja meg, hogy mikor lesz a világ vége (Lk 21,9) (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma, 348. old.).
Mi az üzenet számunkra? Jézus titkolózik előttünk, vagy állandó bizonytalanságban akar tartani minket? Nem! Nem a mi feladatunk tudni a jövőt, hiszen ez kisstílű taktikázásra adhatna alkalmat. Azt gondolhatnánk például, hogy követhetünk el bűnöket, mert van még idő a megtérésre. Jézus azt akarja, hogy állandó készenlétben éljünk. Hogy egész életünk így teljen, s ebben az állandó készenlétben ne legyen félelem, rettegés.
Jézus nem úgy jön el, mint egy szigorú bíró, aki meg akar büntetni minket, hanem mint aki testvérévé fogadott bennünket, aki az életét áldozta az üdvösségünkért, s az örökkévalóságban menyegzős asztalt készített „Atyja áldottai” (Mt 25,33) számára. Nekünk, embereknek, az a feladatunk, hogy állandó készenlétben, Jézus jelenlétében, parancsait megtartva éljünk, s akkor nincs más dolgunk, mint előkészíteni szívünket a Jézussal való végső találkozás örömére. Imádkozzunk azért, hogy az előttünk álló Adventet jól felhasználjuk, és Jézus befogadása valóban az öröm forrása legyen számunkra.