2022. december 1.
1. adventi hét csütörtök
Evangélium Szent Máté könyvéből
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Nem mindaz, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!« jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.
Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült.
Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”
Elmélkedés
„Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette.” (Lk 7,24)
Az ádvent szó eljövetelt jelent. Arra emlékezünk, hogy az üdvösségtörténet első évezredeiben Isten „jött”, „közeledett” az emberhez. A hívő ember pedig várta az Ő eljövetelét. A hit, amellyel Isten eljövetelét várta, nem csupán egy lelki várakozás volt, hanem egy olyan élet, amely az Isten által kinyilatkoztatott parancsokra épült. Jézus ebből kiindulva tanítja, hogy az okos keresztény embernek Őrá, vagyis Jézusra, mint „sziklára” kell építenie az életét: „…hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette.” (Mt 7,24). Az Őrá és a tanítására épített élet kibírja a viharokat.
Ha az Egyház történetén végigtekintünk, akkor azt látjuk, hogy a nagy történelmi viharok után a megújulás forrása mindig a Krisztusra épített személyes hit volt. Egy-egy történelmi korban, amikor az Egyházon belül szakadások indultak, vagy már meg is történtek, mindig voltak, akik nem a saját bölcsességükkel próbálták a problémákat megoldani, hanem visszatértek az Evangélium üzenetéhez, és személyes imakapcsolatukban ismerték fel azt, hogy mit kell tenni az Egyház megújulásáért és egységéért. Ezekben a megújulást jelentő tevékenységekben a szentek és az általuk alapított szerzetesrendek élen jártak (Szent Benedek rendje, Szent Ferenc rendje, Szent Domonkos, Loyolai Szent Ignác rendje, a II. Vatikáni Zsinat utáni lelkiségi mozgalmak).
Hogyan lehet ezt az üzenetet a mi korunkra és életünkre alkalmazni? – kérdezhetjük. Az emberrel foglalkozó világi tudományok is felismerték, hogy a hitbeli döntésnek meghatározó jelentősége van, nemcsak egy-egy közösség, hanem egy személy életében is. Ezt még az ateista pszichoanalitikusok és vallástörténészek is így gondolják. Azoknak az embereknek, akiknek nincs hitbeli döntésük az életük céljára vonatkozóan, a cselekedeteik rendezetlenek és kiszámíthatatlanok. Akiknél ez a hitbeli döntés megtörtént, személyiségük és a cselekedeteik is rendezetté válnak. Ádvent a megtérés, a hitbeli döntés meghozatalának vagy megerősítésének az ideje. Egy jó lehetőség arra, hogy az imádságban Istennel való személyes kapcsolatunk elmélyüljön, és ezáltal lelki és erkölcsi életünk megújuljon.