2022. december 6.
2. adventi hét kedd
Evangélium Szent Máté könyvéből
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak:
„Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
Elmélkedés
„…jobban örül, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.” (Mt 18,13)
Ha valaki az elvesztett bárányról szóló történetet hallja, arra gondolhat, hogy érdemes-e a pásztornak ekkora kockázatot vállalni. Elhagyni a 99-et és elmenni az 1 után? Sokan úgy gondolhatják, hogy az 1 % fogyás hozzátartozik egy vállalkozáshoz. Az evangéliumok tanúsága szerint Isten azonban nem így gondolkodik. Isten nem az arányokat nézi, hanem az egyes embert. Jézus nem az igazakért, a nyájhoz tartozókért jött, hanem a bűnösökért, akik a saját vagy mások hibájából elszakadtak a nyájtól. Isten számára ugyanolyan fontos ez az egy, mint a többség. Nem szereti az elveszettet jobban, de mivel nehezebb helyzetben van, többet törődik vele.
Istennek ez a tulajdonsága a mi Isten képére teremtett életünkben is megmutatkozik. Nem véletlen az, hogy egy édesanya vagy édesapa a legnehezebb helyzetben levő gyermekével foglalkozik a legtöbbet, mert ő szorul rá leginkább, és az sem véletlen, hogy egy jó pedagógus is a nehezebb helyzetben levő diákjaival törődik többet. De az is igaz, hogy egy ilyen nyájhoz visszavitt bárány felett érzett öröm kárpótol minden vesződésért, fáradozásért: „Jobban örül, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek” (Mt 18,13).
Mi az üzenet számunkra? Nehéz világban élünk. Úgy tűnik, hogy egyre több az ilyen, a közösségből kivált, elszakadt bárány is. Az evangélium arra indít minket, ne hagyjuk magukra őket, menjünk utánuk, segítsük őket. Higgyünk az evangélium üzenetének. Lehet, hogy az eltévedt bárány kezdetben nem is kíván visszatérni a nyájhoz, mert úgy gondolja, hogy egyedül, teljesen szabadon fogja megtalálni a boldogságát. Néha időt kell hagyni számára, hogy felismerje: a szabadság önmagában nem tesz boldoggá minket, csak akkor, ha az ajándékba kapott szabadsággal élünk és elkötelezzük magunkat Jézus és a nyája, az Egyház mellett.