Advent 4. vasárnapja: 2022. december 18.
Evangélium Szent Máté könyvéből
Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt:
„József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.”
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
„Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: »Velünk az Isten.«”
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.”
Elmélkedés
„Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: »Velünk az Isten.«” (Mt 1,23)
A mai evangéliumban arról hallunk, hogy Józsefnek álmában megjelenik az Úr angyala, és közli vele, hogy jegyese, Mária a Szentlélektől áldott állapotban van, és két nevet is mond a megszületendő gyermekre vonatkozóan. Először jelzi, hogy a gyermeket Jézusnak kell nevezni (Mt 1,21), ezután pedig az ószövetségi Izajás prófétát idézi, aki szerint a Messiás neve Emmánuel (Iz 7,14) lesz. A következőkben vizsgáljuk meg a nevek jelentését, és hogy a két név jelentése hogyan kapcsolódik egymáshoz Jézus életében.
A Jézus név szabadítót jelent, ami a gyermek küldetésének céljára vonatkozik. Az Úr angyala jelzi, hogy küldetésének célja nem a politikai elnyomás alóli szabadítás lesz – ahogyan sokan gondolták, és várták –, hanem a bűntől való megszabadítás. Az angyal üzenete szerint Mária „Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adja neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” (Mt 1,21).
A másik név az Emmánuel, ami a küldetés módjára vonatkozik. A név azt jelenti: velünk az Isten. A név jelzi, hogy a Messiás nem tőlünk függetlenül, külső beavatkozással és erővel szabadít meg minket a bűntől, hanem úgy, hogy „velünk van”, társunkká válik az útjainkon. Ennek kettős értelme is van. Az egyik: „eggyé lett velünk, szenvedőképessé, halandóvá, és a bűnt kivéve mindenben hasonlóvá lett hozzánk”. A másik, amiben a teológiai magyarázat is érződik: „törékenységünk lényegét magára véve, személyiségének egységében, az ő isteni lényegével kapcsolta össze” (Szent Tamás: Catena aurea, 50).
Mit jelentenek a megszületendő Messiásra vonatkozó nevek a mi életünkre nézve? – kérdezhetjük. A mai ember a társadalom megosztottsága (az ún. „strukturális bűn”) és az abból származó egyéni bűnök miatt sokat szenved, és ebben a szenvedésben egyedül érzi magát. Az evangélium üzenete szerint a Megváltó Jézus Krisztus a művét úgy valósította meg, hogy szolidaritást vállalt velünk, azonosult szenvedéseinkkel, azt magára vállalta, és felvitte a keresztfára. Nem vagyunk tehát egyedül, hanem „velünk az Isten”. Ebben kell hinnünk. Ha valaki ezzel a hittel viseli keresztjét, akkor megtapasztalja azt a kegyelmi erőt, ami a megváltás gyümölcseként árad lelkünkbe, és erőt ad ahhoz, hogy testi-lelki terheinket viseljük, és másoknak is segítséget tudjunk adni.