2022. január 28.
3. évközi hét szombat
Evangélium Szent Márk könyvéből
Mk 4,35-41
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz:
„Keljünk át a túlsó partra.”
Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában.
Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték:
„Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”
Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek:
„Hallgass el, nyugodj meg!”
A szél elállt, és nagy csendesség lett.
Ekkor hozzájuk fordult:
„Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?”
Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették:
„Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?
Elmélkedés
„Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” (Mk 4,40)
A mai evangélium a vihar lecsendesítéséről szól. Márk evangélista leírása szerint a Jézust és a tanítványokat szállító bárka viharba került. A tanítványok felkeltették az alvó Jézust, aki lecsendesítette a vihart. Ezt követően megfeddte tanítványait, mert nem hittek abban, hogy Jézus jelenlétében nem érheti baj őket: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek elég hit?” (Mk 4,40) – kérdezte.
Az evangéliumot hallva felmerül bennünk a kérés, hogy Jézus mire gondolt, amikor elmarasztalta a tanítványait a gyenge hitük miatt? A hit a keresztény tanítás szerint az Istenbe vetett bizalmat jelenti. A tanítványokból ez a bizalom hiányzott. Nem bíztak abban, hogy Jézus jelenléte önmagában megóvja őket a veszélytől. Jézus megerősítette őket azáltal, hogy ráparancsolt a szélre és a tengernek, és ezt mondta: „Hallgass el, nyugodj meg! (Mk 4,39). A parancsra a szél elállt. A tanítás szerint tehát neki, mint Isten Fiának hatalma van a természet felett is.
A Szentírás magyarázói rámutatnak arra is, hogy ennek az evangéliumi szakasznak milyen vonatkozása van a történelemre. Sokak szerint a bárka az Egyház hajóját jelenti, amely a történelem folyamán sokszor viharba került, s úgy tűnt, mintha Jézus aludna (Joachim Gnilka: Márk 261. old.), mintha Jézus nem tenne azért, hogy a történelmi vihar elcsituljon. Az Evangélium szerint az Egyháznak azonban nem szabad elfeledkeznie arról, hogy nincs egyedül, Jézus mindig vele van, s így nem kell attól félnie, hogy a történelem hullámaiban végleg „elmerül”, küldetése megszűnik.
Mi az üzenet számunkra? Nem csak az Egyház hajója kerülhet viharba, hanem az egyes hívő ember élete is. Jézus tanítása szerint a keresztény embernek nem szabad kétségbe esnie, amikor élete kilátástalanná válik. A hívőnek bíznia kell abban, hogy Jézus mindig tud segíteni rajta. Azonban ez a segítség azonban korántsem biztos, hogy úgy fog megtörténni, ahogy ő szeretné. Gyakran előfordul, hogy a hívő ember csak később ismeri fel, hogy neki a küzdelemre is szüksége volt, és hogy valóban azt a segítséget kapta, ami segített rajta, ami üdvösségét szolgálta.
Isten jóságának a felismerésében segíthet Égi Édesanyánk, a Boldogságos Szűz Mária, akire a mai szombaton emlékezünk. Kérjük Őt, hogy nehéz helyzetekben is álljon mellettünk és segítsen felismerni azt, ami valóban a javunkra válik, ami az üdvösségünket szolgálja. Továbbá hogy Ő támogasson minket abban, hogy az Istentől kapott megsegítés után a hálánkat is ki tudjuk fejezni.