2023. március 6.
2. nagyböjti hét hétfő
Evangélium Szent Lukács könyvéből
Lk 6,36-38
A hegyi beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el, Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Elmélkedés
„Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas” (Lk 6,37)
A mai rövid evangéliumi részben Jézus négy fontos erkölcsi útmutatást ad tanítványainak: legyenek irgalmasok, ne ítélkezzenek mások felett, bocsássanak meg másoknak, adjanak bőségesen másoknak. Jézus továbbá elmondja, hogy a végső ítéletnél ezek a jócselekedetek fognak számítani.
A Szentírás értelmezői néhány fontos részletre hívják fel a figyelmünket, amelyek a mi erkölcsi életünkben is fontosak lehetnek. Az egyik ilyen fontos megjegyzésük, hogy az eredeti görög szövegben az evangélista passzív szerkezetet használ. Ezek szerint Jézus ezt mondja: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek” és „Bocsássatok meg és nektek is megbocsáttatik” (Lk 6,37). Az evangélista nem ejti ki Isten nevét, de az igei szerkezet által mégis Isten jóságára utal (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma 151.old.). A tanítás szerint Isten úgy viselkedik majd velünk szemben, ahogy mi másokkal viselkedünk. Ez teljesen megfelel annak, amit az utolsó ítéletről tanít, Jézus az emberek felé irányuló jócselekedeteket fogja értékelni (Mt 25,35-36).
Mit üzen számunkra az Evangélium nagyböjt második hetében? A nagyböjt a nagy elhatározások ideje is. Úgy érezzük, hogy nagy dolgokat kell tennünk ahhoz, hogy életünk megváltozzon. A mai evangélium arra figyelmeztet minket, hogy Isten nem nagy elhatározásokat, hanem kisebb jótetteket kíván tőlünk. Ilyen lehet például a megbocsátás gyakorlása. Ha valaki ezt az erényt gyakorolja, akkor több fontos tapasztalatra tehet szert. Az egyik lényeges felismerés az lehet, hogy bár a kisebb jócselekedetek is néha nagyon nehéznek tűnnek, mégis örömet jelentenek. A megbocsátáskor az ember letesz magáról egy súlyos terhet. A feloldatlan harag, ellenszenv ugyanis elősorban az ő lelki károsodását okozza. Ugyanakkor az egyes cselekedetek segítséget adhatnak számára, hogy a már elkezdett jótetteket egy határozott döntéssel is megerősítse. Egy bűnök által megosztott világban ezekre az apróbb lépésekre, és megbocsátást jelentő döntésekre égetően szükség van.