2023. március 7.
2. nagyböjti hét kedd
Evangélium Szent Máté könyvéből
Mt 23,1-12
Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz;
„Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket.
Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”
Elmélkedés
„tetteikben ne kövessétek őket” (Mt 23,3)
A mai evangéliumban arról hallhatunk, hogy Jézus elmarasztalja a farizeusokat. Miért teszi ezt? – kérdezhetjük, mert sok szempontból példamutató volt életük. Törekedtek betartani a törvényt, és nem szolgálták ki az elnyomó rómaiakat. Legtöbbször azt emlegetjük, hogy gőgösek, önteltek voltak. Jézus szavaiból azonban egy másik súlyos bűnük is kiderül: nem adtak lelki támaszt az egyszerűbb, belső gyengeségeikkel küszködő emberek számára. Szigorú és részletekbe menő szabályokat írtak elő, de nem adtak segítséget a törvény megtartásához (Mt 23,4). Kívülről tisztának mutatták magukat. Imaszíjukat szélesre szabták, szerették az első helyeket a zsinagógákban, szerették, ha mesternek szólítják őket (Mt 23,5-7). Kívülről úgy tűnhetett, hogy könnyen tudják teljesíteni a törvény parancsait és mintha az imaéletük is problémamentes lenne. Nem vonták bele a belső küzdelmeikbe az embereket. Az ószövetségi nagy próféták élete sokkal átláthatóbb volt az emberek előtt. Így például Izajás és Jeremiás prófétától sokat lehetett tanulni. Ők nem kérkedtek kiválóságukkal, hanem belső küzdelmeiket is megosztották, példát adva ezzel másoknak.
Mit kell tennünk, hogy hitelesek legyünk, és ne váljunk másokat elítélő és lélekben bűnös farizeussá? Alázatosan el kell ismernünk önmagunk előtt és mások előtt gyengeségeinket, bűneinket. Azt, hogy nekünk is vannak kételyeink, hogy mi sem tudunk receptszerű megoldásokat az élet egyes helyzeteire, hogy nekünk is vannak emberi gyengeségeink, botlásaink, hogy ezek ismeretében próbálunk mégis teljesebb életre törekedni. És saját emberi gyengeségeink tudatában kell szemlélnünk a másik ember életét. Az alázat meg fog óvni minket mások megítélésétől, attól, hogy mások felett pálcát törjünk. Továbbá azt is elérhetjük, hogy alázatos véleményünkre mások is odafigyelnek és elfogadják tőlünk.
Nagyböjti időben vagyunk. Számunkra a nagyböjt a megtérés, a megújulás ideje. Használjuk ki ezt a kegyelmi időt. Törekedjünk nemes elhatározásaink megvalósításra és legyünk elég alázatosak elismerni, ha az még nem sikerül. Azt fogjuk látni, hogy az emberek így sokkal jobban fognak tisztelni minket, és tanácsot is sokkal könnyebben fogadnak el tőlünk. Szent Pál apostol is azért beszélt olyan sokszor múltjáról, gyengeségeiről, mert úgy látta, így tudják igazán követni őt. „Legszívesebben tehát gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem”- mondja (2Kor 12,9). Engedjük mi is, hogy gyöngeségeinkben Isten ereje mutatkozzék meg.