2023. március 10.
2. nagyböjti hét péntek
Evangélium Szent Máté könyvéből
Mt 21,33-43.45-46
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek:
„Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposó-gödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván:
»A fiamat csak megbecsülik!«
Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz:
»Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!«
Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?”
Ezt válaszolták:
„Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.”
Jézus így folytatta:
„Nem olvastátok soha az írásokban:
»A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!«
Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.”
A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.
Elmélkedés
„A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” (Mt 21,42)
A mai evangéliumban, ahogy általában nevezni szokták, „a gonosz szőlőművesekről” szóló példabeszédet halljuk. Valóban, a szöveg részletesen bemutatja a szőlőművesek gonoszságát. A szőlőskert gazdája nagylelkűen rájuk bízza a kert művelését azzal a meghagyással, hogy szolgáltassák majd be a termést. Ők azonban meg akarják azt szerezni maguknak. Először kegyetlenül bánnak azokkal a szolgákkal, akiket a gazda küldött, hogy átvegyék a termést: „az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték” (Mt 21,35). Végül pedig megölik a gazda fiát is, hogy ne örökölhesse a földet (Mt 21,38).
A Szentírás értelmezői felhívják a figyelmet arra, hogy a szövegnek van egy másik olvasata is, amely a történetet a Gazda, vagyis az Atya oldaláról mutatja be (Ortensio da Spinetoli: Máté 589. old.). A Gazda mindent elkövet azért, hogy a szőlőskert bőséges termést hozzon: szőlőt telepít, bekeríti sövénnyel, taposógödröt ás, őrtornyot épít (Mt 21,33). A szőlőművesek az Ószövetségben a választott népet jelentik. A Gazda jósága, jóhiszeműsége, türelme mutatkozik meg abban, ahogyan a szőlőművesekkel bánik. Hosszú ideig nem bünteti meg őket, sőt újabb szolgákat küld hozzájuk. De mi történik azután, amikor a saját fiát is megölik? A választ Jézus a példabeszéd hallgatóival – éppen a főpapokkal és a nép véneivel – mondatja ki: „A gonoszokat kegyetlenül el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében” (Mt 21,41).
Az üzenet tehát az, hogy mivel a választott nép nem fogadta el a Messiást, ezért az Úr kiteljesíti a szövetségét. Az Újszövetség népe az Egyház, amelynek egyetemes küldetése van. Minden nép hozzátartozhat és a végső célra, az üdvösségre vezet el bennünket. Az új népet már nem a szőlőskert művelői jelképezik, hanem egy épület, amelynek alapköve, „szegletköve” Jézus. Ezért mondja: „A kő, amit, amelyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” (Mt 21,42).
Mi az üzenet számunkra? Mi is ennek a Jézus által létrehozott épületnek, az Egyháznak a tagjai vagyunk, aminek a biztonságát, erejét Jézus adja. Nehéz helyzetekben merjünk erre az alapkőre és szegletkőre támaszkodni és bízzunk abban, hogy Ő megtart minket.